20 éves vagyok de anyám állandóan kutat a cuccaim között. Jogos a felháborodásom?
Nyáron 3 hónapot külföldön dolgoztam, nem voltam otthon. Hazajöttem, egyszer csak anyám közli velem hogy megtalálta (a mellesleg 2 éve nem hordott hátizsákom kis zsebében) a cigimet amiről én mér rég el is felejtettem hogy van meg amúgy is kb háromhavonta ha szívok egy egy szálat, éshogy én dohányzom, leheljek rá azonnal, és a tüdőbaj fog engem elvinni figyeljem meg. Irtózatos veszekedés lett belőle, és a végére még ő volt felháborodva hogy kérjek tőle bocsánatot, mert biza ő csak takarított a szobámban (aha a hátizsák kiszsebét is, meg még ki tudja milyen dolgaim találta meg amiről már rég elfeledkeztem). Én ez után 1 hétig nem mentem haza eztuán, barátoknál voltam. Akkor meg azért hívogatott mert attól félt hogy apám megint megveri mert nem mentem haza és ez is miattam lesz. Azzal is fenyegetőzött hogy elmondja apámnak meg a többi rokonomnak hogy dohányzom és hogy milyen csúnyán beszéltem vele mikor ezt számon kérte rajtam. Ennek a veszekedésnek az lett a vége hogy szeptember óta nem beszélünk egymással csak ha nagyon muszáj, és még mindig nem tágít amellől hogy én kéne bocsánatot kérjek tőle. Egyébként apámmal sem beszélek már régóta mert ő meg egy nyomorék alkoholista akivel szintén együtt lakom. A suli melletti diákmelóból nem tudnám magam eltartani, szóval elköltözni nem tudok, nyáron majd megint megyek külföldre, ott picit lenyugszom majd.
Egyébként egész gyerekkoromban ez ment, feltúrta mindenemet, az általános iskolai naplómat is elolvasta ahol leírtam hogy utálom őket mert apa egy alkoholista de nem válik el tőle mert anyám még el sem bírná magát tartani. Akkor is én kellett bocsánatot kérjek, és soha többet nem írhattam naplót. Hiába múltam 20 mindig el kellett kéredzkedjek bárhova megyek,de szeptember óta csak fogom magam és lelépek szó nélkül, persze ez sem tetszik neki, szerinte mindig drogos bulikba megyek, és ezt családi összejöveteleken szóvá is teszi hogy elzüllöttem.
Mára már nem hagyom hogy lelki terrorban tartson, és ezzel a helyzettel láthatóan nem tud mit kezdeni.
Hogyan értessem meg vele hogy neki kéne bocsánatot kérni nem pedig nekem?
Egyáltalán nem normális a viselkedése. Zárd be az ajtódat, ha elmész otthonról.
20N
Ugyanez van velem is.
Nem tudsz csinálni semmit.
Szerintem jogos. 20 éves vagy, nem pedig 12. Az rendben van, hogy szeretne jó útra terelni, de minden szülőnek meg kell értenie, hogy a gyereke is egy személy, akinek megvan a maga joga a szabadsághoz.
Én megpróbálnék leülni, és beszélni anyámmal. Normális hangnemben elmondanám, hogy rossz érzés, hogy ennyire bele akar szólni mindenbe, mert úgy vélem, eléggé nagy vagyok már ahhoz, hogy döntsek a magam sorsáról. Azt is megemlíteném, hogy jó volna, ha tiszteletben tartaná anyukád, hogy neked megvan a magad holmija, amik között nem illendő turkálnia másnak. Szerintem jól teszed, hogy kiállsz magadért.
"Egyébként egész gyerekkoromban ez ment, feltúrta mindenemet, az általános iskolai naplómat is elolvasta ahol leírtam hogy utálom őket mert apa egy alkoholista de nem válik el tőle mert anyám még el sem bírná magát tartani. Akkor is én kellett bocsánatot kérjek, és soha többet nem írhattam naplót."
Ez nagyon durva.. :/
8as! tényleg nem elhúzni kellett volna otthonról hanem hallgatni és lenyelni mindent, sőt még bocsánatot is kellett volna kérjek! drága egyetlen szülőanyám! bocsáss meg kérlek amiért turkáltál a cuccaim között és sárkánykodsz velem születésem óta.
biztos nem próbáltam meg velem megbeszélni semmit és tuti hatnának rá az észérvek is :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!