Velem akar élni a kisfiam, mit tegyünk?

Máktea!

Egyedül nevelt fel az édesanyám engem és a testvéremet mert az apám nem igazán törődött velünk!

Mégsem érzem, hogy hiányosságokkal kezdtük a nagybetűs életet!!(max anyagilag)

Normális életünk van, boldog családban, gyermekekkel a párunkkal együtt!

Nem mondom, hogy nem fájt anno...de túléltük.

3 és 4 évesek voltunk a váláskor! Ha akartunk volna sem tudtunk volna többet apánkkal lenni mert ő nem akart csak ritkán velünk lenni.

Kérdező: munka után irány a család! Igazad van, ha jó az anyjuk náluk van a legjobb helye a gyerekeknek...pláne ha esetleg már van új párod! De a 6 éves lelkileg sérült...a leírtak alapján biztosan.

idióták ! lelkileg sérült ! úgy dobálóztok a kifejezéssel mint egy teniszlabdával. ha partra dobod a halat, akkor ő mi? sérült? Ha vízbe dobod a kutyát? sérült?

kérdező: tudom hogy nem kérdezel. kérsz. arra vársz, hogy valaki azt mondja neked hogy jól csinálod, mert akkor le van a gond.

Nem csinálod jól. Van, aki jól csinálja, ha a közelébe sem ér a gyereknek, sőt, van aki nagyon is jó ember lesz apa nélkül.

De annak oka van. És az a fajta apuka nem kérdez. És nem mástól várja a választ. A könnyű utat akarod választan, mert tele a gatyád- ezt megértem. De értsd meg, hogy ugyanúgy mint ahogy be voltál szarva ovisként vagy iskola első napján, ugyanez van most- ess túl rajta. gyereked van. kettő. Második gyerekkorod élheted, és mindent, amit veled elrontottak, jóvá teheted most. Nincs mitől félni. Tudod, mi nem esett jól. Csináld csak egy picivel jobban. És minden rendben lesz. Élj soká és gyarapodj.

Te azt hiszed tényleg, hogy a 6 éves gyerek lelkivilága ugyanolyan egészséges mint mikor az apjával együtt éltek?

Idióta aki mondja!

A kisfiad csak veled akar lenni. Nem kell ezt túl bonyolítani, legyen először csak egy plusz nap hétközben, amikor vele foglalkozol munka után. Elmész érte az iskolába/oviba. Egy nap biztosan el tudsz szabadulni a munkahelyedről. Legyen mondjuk szerdán, hogy a hétvégék távolságát enyhítse. Aztán kimentek a játszótérre 1-2 órára, ahogy tavaszodik lehet ez több is. Beszélgetsz, játszol vele, meghívod fagyizni. Aztán hazakíséred és folytatod az életed ahogy addig tetted volna, pl elmész edzeni, találkozol a barátnőddel stb. Ha hideg van,akkor magadhoz viszed és pizzát süttök vacsorára, legóztok stb. lehetőleg az új nőd nélkül (Nem kell elküldened otthonról, de vonuljon háttérbe, kérd meg, hogy fesse ki a körmét valami vadítóra, vagy olvasgasson érdeklődése szerint)

Rá fogsz jönni, hogy ennyi simán belefér az életedbe, a gyerek is boldogabb lesz, ha rendszeresen számíthat rá, hogy szerdán apuval van.

A fiad azért mondja azt, hogy veled akar élni, mert téged lát ritkábban.

Ha hozzád kerûlne, akkor az anyjával játszaná el ugyanezt. Neki könyörögne, hogy ott maradhasson nála.

Tudom, mert mi mindhárman a tesóimmal ezt csináltuk.

Én csak annyit fűznék hozzá, hogy ez teljesen természetes. Dobálóznak itt mindenféle lelki problémával, de az egyszerű igazság az, hogy a gyerek ahhoz vágyódik, akit ritkábban lát. Ennyi. Illetve nem csak ennyi, mert ehhez hozzájön, hogy a hétvégi apukából mindig a jót kapja; megyünk ide-oda, játszóra, mekizni, tök jól elvagyunk, minden szipi-szupi. A gyereknek ilyenkor az apával lenni egyet jelent a hétköznapokból való kiszakadással, végre mentesül az egyre növekvő elvárások alól, stb-stb. Ezzel szemben ott van az anya, akit minden nap lát, ergo nincs hiányérzete felé, ráadásul ő az, aki a hétköznapokon neveli, fegyelmezi, elvárásokat támaszt felé... stb.

Tehát a lényeg, amit mondani akarok, hogy nem szabad túl komolyan venni, amit mond... benne az van, hogy ha az apukával lehetne, akkor az összes nap ilyen szipi-szupi boldogságban telne, holott ez nyilván nem így van...