Mit tegyek hogy elfogadják a párom és lazábbak legyenek velem?

Anyukám nagyon kemény kontroll alatt tart, pedig már eléggé megnőttem.

21 éves korom ellenére meg van szabva, hogy mikor mehetek el otthonról (pedig kocsival járok mindenhová amit magamnak finanszírozok!), hogy milyen cipőt vehetek fel, de még az is, hogy addig nem léphetek ki az ajtón amíg fel nem húzom a kabátom zipzárját. Meg kell mondanom hogy hová megyek, mikor jövök.

Magamnak fizetem a telefonszámlám, a ruháimat, az összes olyan dolgot amire szükségem van. Évek óta nem kérek tőlük pénzt semmire.

Tudom jól: otthon lakok, a lakhatásba nem kérnek pénzt de azt azért tudni kell hogy főiskolára járok, ami mellett állandóan dolgozom. Besegítek a házimunkába, mászkálok a kistesómért az iskolába, tanulok vele.

Rendszeresen kiabálnak velem hogy milyen rossz gyerek vagyok, pedig én nem gondolom magam annak.

Kb egy éve új barátom lett, és mivel neki nincs diplomája nem szeretik. Úgy gondolják hogy: "nem visz jó irányba". A srác dolgozik, jó családból való és normális, tisztelettudó.

Rendszeresen tömik a fejem azzal, hogy ne legyek vele, nem kell ő nekem, keressek jobbat, fiatal vagyok még.

Egyszerűen már nem bírom sem idegileg, sem lelkileg, hogy ennyire szabályoznak és hogy így stuffolnak a srác ellen.

Nagyon szeretem ezt a fiút, minden rendben van a kapcsolatunkkal, mégis szar folyton azt hallgatni hogy ne, ne, ne.

Próbáltam már beszélni anyuval, többször is, mégsem vezetett sehová. Kezdek kiérni a végére, amint lesz lehetőségem húzok el itthonról, szeretnék külön lakni, de emiatt nem akarom otthagyni a főiskolát.

Bárkinek bármiféle tapasztalat, vagy ötlet esetleg? Hogyan tehetném jobbá a napjaimat? Hogyan tudnék hatni anyukámra?

Soha nem fogadja majd el a párom?

(Az előző párom sem volt jó neki, mindig mindenkivel gondjai vannak...)