Az normális ha egy szülő elmebetegnek tartja a huszonéves gyerekét és gyógyszereket akar beletuszkolni, amiket pszichiáter írt fel?

Igen, normális, ha a gyermek viselkedése megváltozik és nem jó irányba megy. Sajna Magyarországon a mentális betegségeknek még nincs meg a helyük, sokan csak hisztinek vélik őket, pedig ahogy a gyomor, a máj, a szív vagy a vese el tud romlani, úgy az agy és a psziché is.

Abban, hogy a szülő viszi orvoshoz a gyerekét, semmi rossz nincs, sőt nagyon jó, hogy egy mentálisan beteg embernek szerető és gondoskodó családja van. Akinek ugyanis ebből nem jutott, az nem a csúnya gonosz pszichiáterek kezére kerül, hanem rendszerint az utcára inni és zenézni.

A kommentelőkről annyit, hogy megvan az a nem is olyan ritka embertípus, akinek élete egy fontos célja, hogy megtérítse a többi embert a gyógyszermaffiáról és hogy ne szedjen semmilyen gyógyszert. Mivel a pszichiátriai betegségeket még szélesebb körben "kétlik", így nyilván még nagyon célkeresztben állnak ezek a betegek.

Természetesen szakemberre kell hallgatni, nem pedig Jóskára, aki glottosban ül a számító előtt és osztja az észt két közmunka között.

Ide rengeteg ezoterikus hulyeseget csontig beszopo, a psziches betegsegekrol nulla tudassal es tapasztalattal iro idiota irogat, aki szerint egy pszichesen beteg oldja meg a sajat problemait, ne szedjen gyogyszert.

Nem fogjak fel hogy a psziches betegseg ugyanolyan szervi betegseg mint a vakbelgyulladas.

Nekem van ilyen beteg a csaladomban, pontosan tudom hogy gyogyszerek nelkul NEM LEHET kilabalni belole, azzal sem, csak szinten lehet tartani es lehet elni.

Kérdező, a párom pont ugyanezt a két gyógyszert szedi, kb 3 hónapja, és nagyon szépen használ neki. (a Xanax adagja már csökkentésben van). Előzőleg összejöttek neki mindenféle munkahelyi meg családi gondok, és ősz elejére már ott tartott, hogy állandóan szorongott, gyakran sírt, folyamatosan a problémákban pörgött, nem volt képes a munkájára figyelni, nem lehetett vele másról beszélgetni mint a gondokról, stb...

Na, ehhez képest most újra képes dolgozni, lehet vele bármiről beszélgetni - pont, mint annak előtte - hogy kirobbant a folyamatos önpörgésből meglátta a problémái egy részének megoldását, pl. tervezi a munkahelyváltást, kirándulni járunk, az előzőleg ledobott 8 kg-jából a felét már visszaszedte kb...

Tudod, ezeknek a bajoknak - a mindenféle netes okoskodásokkal szemben - az a nagy rákfenéje, hogy amíg az ember önmagában pörög, önmagát siratja, önleértékel, addig nem is fogja észrevenni se a jó dolgokat, se a lehetőségeket a problémák megoldására. A gyógyszer abban segít, hogy pár hónap alatt kirobbantja ebből a negatív spirálból, visszanyeri a figyelmét, az objektivitását, a problémamegoldó képességét.

Ha valami még érdekel, írj nyugodtan, akár magánba is.

Van tapasztalatom szorongásban, pánikbetegségben és depresszióban is. A terápia is hatásos, de egy szorongónak általában már azt a két hetet kivárni is nehéz, amíg a gyógyszer hat; idegileg kikészülne, ha azt a több hetet vagy hónapot (!) kellene kivárnia, amíg a terápia célt ér. Kezdd el egyszerre a gyógyszert és a terápiát, és majd ha javulsz, fokozatosan le lehet állni a gyógyszerrel. (Ha jön a tavaszi idő, és többet süt a nap, az is segít.)

Az internetes megmondóemberekről annyi a véleményem, hogy ők általában olvastak 2-3 cikket a gonosz gyógyszerlobbiról valami blogon, ezzel szemben az orvosod évekig tanulta ezt az egyetemen. Ezek után te döntöd el, melyiknek hiszel. Sajnos Magyarországon rengeteg tévhit él a pszichiátriai betegségekkel kapcsolatban, de ezek létező, valós betegségek.