Mi oka lehet egy szulonek arra, hogy a gyereket sosem olelte, puszilta meg, sosem mondta neki, hogy szereti, sosem erintkezett vele, sem egeszen kicsi koraban, sem soha, azon kivul, hogy esetleg nem is szereti?

Ezt látta a szüleitöl, nem olyan tipus, akinek megy a nyalás-falás, gátlásos, stb.

Ez valamilyen személyiségzavar, de elfelejtettem a nevét.

Igen, vannak olyan emberek, akik ehhez túl merevek, vagy gátlásosak, de ettől még szerethetik a gyermeket.

Az en apukam sem egy olelos fajta, megis tudom hogy szeret es en is szeretem ot. Ez szerintem egy szemelyisegjegy, vannak emberek akik nem tudjak/szeretik kimutatni az erzelmeiket.

En apam is csak akkor ert hozzam amikor megutott. Gondolom ezt hozta magaval otthonrol.

4. Vagyok, köszi a lepontozást. Nos, hogy magyarázkodjak, a szüleim még magázták az ő szüleiket, ez volt akkoriban a követelmény. Eléggé zárkózott emberek, akik az érzéseikről nemigen beszéltek, mert náluk,otthon ez nem volt divat. Engem sem ölelgettek, puszilgattak sosem, de keményen fogtak. Ezt köszönöm is nekik, mert nem kallódtam el. Én már nyitott vagyok, és egészen más vagyok a gyerekemmel(puszi, ölelés, birkózás, hülyéskedés), de meg tudom őket érteni.

Nálam pontosan úgy van, ahogy a kérdésben olvasható. Anyám mindenféle elmezavarral küzd, apám pedig agresszív és nárcisztikus. Anyám soha nem foglalkozott velem igazán, apám gyerekként sokat vert, tiniként pedig sokat terrorizált. Az eredmény természetesen az lett, hogy mostanra nem tudom milyen érzés lehet szeretni valakit, mert még a "szeretet" fogalmát sem ismerem.