Normális ha a szüleim gyerekként kezelnek, büntetnek és fenyegetnek?
18 éves fiú vagyok. Eddig sem volt szerintük normális életem. Ritkán jártam el itthonról, havonta egyszer-kétszer, iskolán kívül megcsináltam a házimunkát, megtanultam és ennyi, telefonoztam, nem volt semmi életem.
Nemrég sok minden megváltozott. Megismertem egy lányt, összejöttünk, szüleim persze nem tudnak róla. Anya tudja hogy egy lánnyal járok le sétálni, de apa annyira nem kíváncsi rám, hogy nem beszélünk. Semmit nem tud rólam, még a félévi jegyeim se ( nem mellesleg mivel végzős vagyok, belehúztam, kitűnő leszek ).
A bajok itt kezdődnek. A barátnőmmel mennék holnap moziba. Én hívtam el. Mondtam szüleimnek múlt héten, hogy majd hétfőn mennénk a városi moziba, de természetesen meg se hallották ( "jó, jó, menjetek nyugodtan", de ha elmennék szó szerint egy hónapig nem mehetnék sehova, mert szó nélkül megyek el ). Ma ismét elkéredzkedtem ( ezt is kiemelem, ismerőseimmel ellentétben én nem csakúgy megyek valahova, hanem kéredzkednek kell ). Szóltam nekik, hogy "anya, apa, holnap szeretnék moziba menni" és eddig hallgattak, be se fejeztem a mondatot, már mondták is a választ - nem. Megkérdeztem, hogy miért? Mert semmit nem csinálok és nem veszek részt a családi életben. Persze kiakadtam. Vegyük végig, hogy miért.
1: semmit nem csinálok. Az udvarról önmagát takarítja el 40 cm hó ( ez mondjuk egyedi eset, mert egész télen csak most esett hó, de most viszont 40-45 cm ). A ház csillog-villog, én is ilyen "öntakarító házat szeretnék" ( na igen, Ön-takarító ). A szobám szintén rendben van, legalábbis ahhoz képest, hogy ez kishugom játszó szobája. Az állatok is ellátják magukat, csirkék, nyulak, kutyák, macskák etetik magukat, de a legjobb hogy még a jeget is feltörik hogy vizet igyanak. A szárító gép, mosó és mosogatógép ki-be pakolást már csak véletlenül említem. Az meg nem munka, hogy 4 éves húgommal vagyok napi 2-3 ( esetenként 4 ) órát. Ez mind a semmittevésbe tartozik bele.
2: nem veszek részt a családi életben. "Anya, apa, elmennék sétálni egy lánnyal..." "Nem. ( Jobb esetben igen, megkérdezik mikor jövök, 1-2 óra múlva, de mire hazaérek azt mondják hogy én fél órát mondtam )". "Anya, apa, elmennék moziba..." "Nem". "Anya, apa, kaptam egy 5-öst ebből meg abból meg lezártak 5-ösre ebből meg amabból..." "Ne most, majd este". Ha tévéznek ( este leülnek kicsit, amúgy nem sok idejük van ), akkor mindenrs a válasz "Ne most".
3: állandóan telefonozok. Igen, amikor befejeztem a semmittevést és megtanultam, le szoktam ülni telefonozni. Zenét hallgatok vagy beszélgetek, mivel nem mehetek el mindennap itthonról ( csak hétvégén, ez szabály. És ez a szabály nyáron is él ).
4: ha nem felejtik el hogy készülök valahova, fenyegetnek. Mondtam például hogy karácsony előtt lesz egyik haverom szülinapja, 2 héttel előtte. Nem felejtették el. Fenyegetőztek, hogy "ha nem csinálod meg azonnal, ha nem hagyod abba a telefonozást, stb." Nem mehetek el.
5: büntetnek. Ezt nem tudom részletezni. Amilyen kedvük van, csúnyán néztem rájuk ( konkrét példa, múlthéten apa nem engedett el, mert "én ne nézzek így rá" - ez meg mi? ), csúnyán beszéltem ( ha ők káromkodnak nem baj, mert ők csak akkor szoktak ha dühösek és annak is mi vagyunk az okai ), csúnyán szóltam vissza ( én így nem beszélhetek velük. Nem érdekes hogy normálisan szóltam, nekik nem tetszik ). És azzal büntetnek, amivel tudnak. Kisebb koromban sokat tévéztem. Nem nézhettem tévét. Ahogy nőttem, számítógépen kezdtem játszani. Nem ülhettem gépnél. Most hogy egyiket sem csinálom, a telefonom saját pénzből vettem, amiért nyáron megdolgoztam ( nem az összes pénzem erre vertem el, én szerettem volna magamnak fizetni ) és csak eljárok itthonról, ezzel büntetnek. Nem mehetek a héten sehova. Se holnap moziba, se sétálni. Az ok: kiakadtam amikor este ennyivel letudtak hogy "nem, mert semmit nem csinálsz és nem veszek részt a családi életben". Ugye ezt a kettőt fentebb leírtam és most betelt a pohár.
Eleve az, hogy semmit nem tudnak rólam, hogy a barátnőmről van szó és még csináljak s3gget a számból, mert a lány miattam mondta le a programját, hogy mozizhassunk...
Ez normális? Mit csinálhatoknék?
Sajnálom, hogy ez a helyzet:(
De tényleg talán az lenne a legjobb, hogy beszélsz velük.
Mondjuk egy nyugis pillanatban, amikor épp senki nincs kiakadva senkire:
-Anya, apa, beszélhetünk hármasban?
-Nem kisfiam, nem látod, hogy most nem jó?
-Rendben, akkor beszéljünk meg egy időpontot.
-Majd valamikor, ha ráérek.
-Jó, de az mikor lesz?
-...
És addig nem engedsz, amíg meg nincs, hogy mikor tudtok hárman egyszerre jelen lenni testben lélekben.
Akkor pedig szépen leültök, és kultúráltan, tisztelettel előadod a mondókádat. Próbáld kissê az 'ő nyelvükre' lefordítani, ha érted, mire gondolok.
Nagyon szurkolok, hajrá!
Az a baj, hogy te is megrekedtel 12 eves szinten.
minden kamasz kiharcolja maganak a sajat szabad teruleteit, ez mindenkinel igy van. Te nem tedted, ezert kezelnek 12 eveskent.
" Persze, aztán ha kiraknak középiskola mellett kezdhetek dolgozni, az egyetemet meg el is felejthetem"
Most kell a szabadsag vagy nem? Ne picsogj itt bakker hanem legy vegre 18 eves. Es neked van csajod?
#13, azért a teljes függetlenség, szabadság és az "elengedik 18 évesen a barátnőjével moziba" között van egy halovány átmenet, nem?
Ezen kívül meg ezt életkorra való hivatkozás nélkül is megérdemelné: havat hord, állatot etet, hugival játszik...
Persze, ez kötelessége is, de azért na. Miért fájna a szülőknek ennyit megtenni a fiukért?
Tok mindegy hogy szerintunk minek hogyan kellene naluk mukodni.
Ha nem harcolta ki maganak a teret, akkor nincs neki, kesz.
A szulei nyilvan kontrollmaniasok, de ha o nem all ki magaert (es nem hisztivel meg kiborulassal) akkor senki sem fog.
Nem kiakadni kell, hanem higgadtan elmondani hogy elmegyek moziba, majd jovok. A tobbit meg elengedni a fule mellett.
Nemtom, ha nagyon elegem lenne én magamra erőltetném a legkulturáltabb arcom és hangnemem és teljes nuygalommal megkérdezném hogy "apa, nem tudod véletlenül ki mosogatott el/ki mosott ki/ki szokta etetni a kutyákat/macskákat satöbbi" de tényleg mintha érdeklődnél és ha a válasz a "te" akkor kérdezd meg tök nyugodtan hogy "de azt mondtad nem csinálok semmit".
Komolyan, ha úgyis veszekedés lesz játszd el a hülyét, nálunk működik, anyám és a logika általában két messze álló dolog, pl volt hogy kértem pénzt kontakt lencsére és elkezdte a "a hónapban még nem vettem semmit magamnak máris elment a fizetésem nagy része" és erre megmondtam hogy "jó, oké, mondj egy dolgot a hónapban amit kértem tőled és nem adtam rá vissza a pénzt" egyből jön a "jaj hát nem rólad van szó" de akkor miért mondja úgy mintha kizárólag az én hülyeségeimre ment volna el a pénz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!