Miért baj a szüleimnek az, ha álomvilágban élek?

Én is nagyon ábrándozó típus vagyok, szeretek elképzelni mindenféle marhaságokat, akár ennél cifrábbakat is, DE én nem azért élek, nem ebbe fektetem az életem, max elűzöm az álmodozással az unalmat, mielőtt elalszok, vagy ha a vonatra várok, stb.

Amit csinálsz az durva.

Csak egy Harry Potter idézet tud eszembejutni: Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.

Szerintem a legtöbb ember ezt teszi,még ha nem is aranyhalról vagy fura nevű feleségről szól a mese.

Hazugságokat állítunk fel,hogy könnyebb legyen elviselni a valóságot.

-Nem vagyok kövér

-Nem vagyok még öreg

-Van még időm erre,arra

stb.

Addig nem gáz,amíg tudod,hogy mi a határ képzelet és valóság között.

Az egész élet egy illúzió,próbáljuk magunkkal elhitetni,hogy örökké tart,vagy hogy a dolgok nem változnak,pedig az egész csak egy végtelen(?) körforgás.

Vannak szerencsések,akik a vágyaik szerint élhetnek,másoknak marad az álmodozás.

"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni"

Szerintem ezt mindenki tudja,de sokaknak még sincs idejük élni.

Van egy másik mondás is,ami ezt megcáfolja.

"Nem a végeredmény számít,hanem az addig megtett út"

Tervezheted az életedet,elképzelheted,de sok esetben sosem az lesz a végeredmény,ahogyan elképzelted.

Persze van egy szűk kisebbség,akinek ezek többnyire sikerülnek,de a többségnek "csak az út marad".

az a baj hogy 10 év múlva is itt fogsz tartani...

se család, se normál meló, se barátok aztán ha a szüleid eltávoznak nem tudsz majd egyedül megélni mehetsz az utcára

rémisztő hány ilyen ember van manapság