Ti hogy reagálnátok ha valamelyik szülőtök "csak úgy" lelépne külföldre?

Nem is hallat magáról a külföldi tartózkodása alatt?

Nem védeni szeretném, nem ismerem, milyen ember, de (ha jó a kapcsolatotok) talán szerette volna megspórolni az idegeskedést, vagy attól tartott, hogy lebeszélnéd.

Vagy egyszerűen csak ilyen rosszindulatú.

Nehéz kérdés, hogy nekem hogy esne. Mivel együtt élünk, jó (persze kisebb-nagyobb veszekedéseket leszámítva) a viszonyunk, nagyon rosszul esne, ha lelépne, és még csak egy levelet sem írna, vagy sms-t, bármit. Úgy érezném, hogy nem tartott elég fontosnak ahhoz, hogy beavasson ebbe. (Mert a testvérem természetesen tudna róla, ha csak így lelépne, szóval ezért feltehetőleg jobban sérelmezném, mintha senki másnak nem szól). Rendben, ez egyéni ügy, neked valószínűleg nem áll fenn ilyen, bocsánat, elkalandoztam.

Kik voltak azok, akik tudták, és mennyire állnak közel édesanyádhoz (illetve hozzád)?

ma már nem akkor hír ez, jött egy lehetőség ki használta

pár órás kocsi út, London 2 óra repülővel

17 évesen ezt már azért meg lehet érteni és a neten tudtok dumálni

7-es!

Szépen kérlek, NE légy ostoba!

Nem az a baj, hogy elment, hanem az, hogy a saját gyerekének "elfelejtette" megemlíteni.

Hát én is megtapasztaltam ezt 9-10 éves korom körül. Anyám 10-11-ig dolgozott, apám érte ment mindig. Én majdnem mindig megvártam anyát, mivel alig láttam. Aznap este apám lepasszolt a szomszédhoz, ahol a korombeli lányokkal jóban voltam, sokat játszottam velük.

Anyám nem is tudom mikor kopogott be, hogy elvinne engem.

Nem tudtam mire vélni, de mikor hazaértünk, elsírta magát, hogy apám lelépett, nem találja... (később kiderült, hogy olaszországba ment...)

Na itt 1 évig mamámnál éltem, másik suliba jártam, alig beszéltem anyával. Itt leginkább a 2 nagynéném volt a támaszom, akik 3 és 9 évvel idősebbek nálam, mintha nővéreim lennének.

Anya aztán 1 évvel később ugye meglepett, hogy eljött mamámékhoz apámmal.

Könnyes összeborulás, félév boldogság, utána megint lelépett és országról országra járt... :D

Mondanom se kell, most így lassan 20 évesen próbál utánam kapkodni, kivinni engem magához Londonba, ahol már jópár éve él.

De hiába. :) Nagyon ritkán beszélek vele, illetve róla. A féltesóm is talán már 4 éves lehet. Na őt sajnálom, az anyja sírt nekem, hogy nem törődik vele apám.

Velem meg míg itt volt, nagyon jó apának számìtott. Apás lány voltam nagyon.