Apám mindig ilyen félős marad?
Tehát 18 éves vagyok. Apám meg borzasztóan fél és aggódik. Általában az anyák szoktak aggódósak lenni. De itt fordítva van.
Tehát ha odaérek az iskolába akkor meg kell csörgetnem hogy odaértem. Most dolgozni járok. Odaérek meg kell csörgetnem. Ő már előre megmondja hogy jólvan csak eddig dolgozz ne naradj tovább. Most volt a céges zárórendezvény. Mondtam majd vacsora után majd jövök valamikor egyszer. Hát 10-kor már hív. Kinyomom. Mert úgy se hallom a zenítől. 1 óra múlca már megint hív. Felveszem. Mondom neki majd megyek nem kell aggódni. 2-kor hazaértem. Ő addig el se aludt. Anyámat se hagyta aludni. Mert hogy hol van már mikor jön már. Mi a telefonszáma. Mondta neki anyám hogy nem kell hívogatni jó helyen van. Ő nem alszik addig. Buliba még sose voltam vagy valami esti rendezvényeken szerinte sötétedésre mér otthon kell lenni. És sötétbe itthonról nem szabad kimenni. Akármikor elmegyünk valahova kirándulni ő indulás előtt 3-szor fosik az idegességtől.
Már nagyon borzasztóan aggódós. És nem úgy tűnik mint ha ez a dolog változni akarna. 24 éves a bátyám. Neki is ugyan ez a helyzet.
Ti hogy éltek? Szerintetek ez normális? Ő el se tudja képzelni hogy miket lehet csinálni az életben. Kírdi hogy mit csináltunk. Ültem azt füleltem hogy a többiek beszélgettek? Vagy mi lehetett a program ami miatt ilyen sokáig maradtam.
Apádnak nincs élete?
Nem dolgozik, nincsenek barátai, nincs hobbija, nem jár el sehova munka után?
"indulás előtt 3szor fosik"
" Ő addig el se aludt."
" És sötétbe itthonról nem szabad kimenni."
Valami szorongásos lelki problémája is lehet neki szerintem, egyébként a kérdésre válaszolva: Nagyon félt titeket.
Mintha az enyémről olvasnék.
Olyan szinten beteges volt az ellenőrzési mániája, hogy a testvérem egy másik kontinensre költözött (nem viccelek), és csak akkor kommunikálnak, ha véletlenül bejön a szobámba, és én épp telefonálok vele, de akkor se nagyon, mert nincs miről, meg ha félévente hazajár, de akkor is próbálja a legkevesebb kontaktust megteremteni vele.
Én általában nem válaszolok a hívásaira, ha barátnőm szülinapjára mentem, akkor is a legkevesebb infóval szolgáltam, sose adtam meg pontos helyszínt, a telefonomat kikapcsoltam, egyszer tartotta az egyik barátnőm egy étterem-nighclubban a születésnapját, arról csak annyit tudott, hogy "ott alszom nála."
Nem hazudni szeretek, sőt, azt gyűlölök. De egy ilyen emberrel tényleg nem tudsz mit kezdeni. Beteges. Az enyém mellé meg még alkoholista és agresszív is.
Anyukámmal nem ez a helyzet, neki mindent elmondhatok, tudja, mikor hol vagyok, mert megbízik bennem. Nem zaklat, nem kötekedik.
Gyerekkori barátnőmnél akartam aludni múlt nyáron, aki 1,5 utcányival lakik lejjebb.
Konkrétan alig tudott beletörődni.
Nyáron este 6-7-ig kint voltam és nem vettem fel a telefont, mert túrázni nem vittem magammal, mondván, fölösleges.
Vérben forgó szemekkel jött elém, hogy hol vagyok, és ordította fel a fél utcát...
Meg egyébként a tiéd öregekre emlékeztet. Nekem anyukám apja kérdezgette mindig az akkor már 40 éves anyámtól, hogy hol volt este 4-5-6-7-kor? Mit lehet addig csinálni? Miért beszél a barátnőivel? Blablabla.
Mellesleg ez több, mint aggódás. Amit a te apukád művel.
Ez sajnos tényleg nem normális.
Ülj le és beszéljétek meg, lehet, hogy át lehet tárgyalni annyira, hogy belássa, ide szakember kell. Lehet egy régi sérelem, gyerekkori trauma okozza nála, és azt nem jó elviccelni.
18 éves vagy.
Mit fog csinálni, ha elköltözöl?
Ez nem "beszariság", bár az is valahol, nyilván, de ez jóval komolyabb annál. Betegesen aggódik és már nem is él. Rég túlmegy az átlagos szülői "holafenébenvagymár?"-on.
Valakivel beszélnie kell.
De ne zúdítsd rá mindent, csak apránként mutasd meg, hogy mit is csinál.
Sok sikert! Remélem valamennyit segítettem.
Aztán majd írd le, hogy mi történt.
nightclubban*
Elnézést.
Hozzátenném, hogy amit bár nem élveztem, mert nem az én világom a hely, az étterem része szuper volt, DE 1 hétre rá apám épp mocskolta a helyet, hogy "micsoda sztriptízbár" (köze nincs hozzá), úgyhogy hálát adtam az eszemért, hogy nem kötöttem az orrára, mint ahogy a többi egyebet sem.
Most nem biztatni szeretnélek, a tiéd is és az enyém is más-más eset, ne értsd félre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!