Hogyan vélekednétek arról, ha a gyereket nem megy soha sehova és nincsenek barátai?

Az én anyám nagyon ritkán engedett el bárkivel is, bárhová. Ettől aztán otthon ültem, és azzal csesztetett, hogy miért vagyok ilyen zárkózott, ő ennyi idősen csavarogni járt...

Egyébként, ha egyáltalán senki bizalmasa nincs, azt azért megkérdezném, de nem látok benne bajt, ha valaki magától ilyen.

Előfordul az ilyen. Én is sokáig ilyen voltam. Lehet csak egy kis levegő változás kell neki. Emlékszem, régi suliban én sem éreztem magam nagyon jól, nem az én társaságomat volt, ezért nem is nagyon barátkoztam velük. De aztán új iskola, új emberek, találtam magamnak barátokat, és azóta egyre több helyre járok el.

De alapból, ha nem akar barátkozni, az nem baj, az ő döntése.