Mit szólnátok szülőként, ha a gyereketek bukdácsolna egyetemen, annak ellenére hogy tanul rendesen?

Ráadásul könnyű szakon :/

Középsuliban olyan stabil 4-es tanuló voltam mindig, érettségik könnyen sikerültek tök jól, még emelt szinten is, van 2 nyelvvizsgám (egyik felsőfokú), ha ez számit bármit akkor a jogsim is elsőre meglett, szóval nem tartom magam reménytelenül butának, tanulásra képtelennek és minden téren tehetségtelennek...

Egyetemen mégis borzalmasan teljesitek, bölcsész karon is vért kell izzadnom a kettesért.

Pedig minden órára bejárok, jegyzetelek, otthon átirom a jegyzetem, olvasgatom, felolvasom és visszahallgatom napi többször, más formátumban jegyzetelem át, stb, mindent megpróbáltam.

Zh-ra egy hét tanulást szánok külön, vizsgákra 2-3 hetet, amikor tényleg napi több órát csak azzal foglalkozok. Beülök a könyvtárba, hogy otthon a számitógép, vagy a könyveim, vagy a macskám ne vonják el a figyelmem.

És igy is a legjobb, amit elérek, a ponthatáros 2-es. Pedig még érdekel is amit tanulok, többnyire értem is, és motiválva is vagyok, hogy hamar végezzek (végre akkor összeköltözhetünk a párommal, ami jelenleg a legnagyobb álmom)

Minden megvan, hogy 4-es 5-ös lehessek, és mégse sikerül. Vizsgán/zh-n SEMMIRE nem emlékszem, akárhogy tanulok.

Egy szakot már otthagytam emiatt 2 év után, azt hittem ez majd könnyű lesz, mert "büfészak", de még itt is csoda, ha átmegyek valamiből.

Szüleim tartanak el, nyáron tudok csak dolgozni, egyébként nincs időm (már "dolgozok" fizetés nélkül, gyakornokként, több munka nem fér bele az időmbe, max heti 5-6 óra, ami zsebpénznek nem lenne rossz, de megélni nem fogok belőle)

Nagyon félek, hogy a szüleim mit fognak szólni... Látják/tudják, hogy tanulok, de igy se túl boldogok az eredményeimmel.. :/

Ti mit tennétek ilyen esetben? Mit csinálnátok a gyereketekkel? Támogatnátok mert igyekszik? Vagy kidobnátok mert nem megy neki?

(Ugyanitt: tuti tanulós varázsmódszereket is szivesen fogadok, ha valakinek van ötlete esetleg..)