Mennyire nornalis hogy a mai napig el kell mondanom hova megyek?

11.

Remélem majd a te gyereked is ennyit közöl, hogy el... Aztán ha esetleg másnap sem tudod merre jár, nem lett-e valami baja, akkor bele is törődsz, hogy minden oké, hiszen megmondta, elmegy.

Ez valami fóbia, hogy "jaj anyám meg ne tudja hová megyek, mert az olyan gáz"? Titkos küldetésben jártok, vagy mi? Valóban hatalmas probléma, hogy "elmegyünk xy-nal vacsizni egyet, aztán bulizunk, reggelre itthon leszek" Ha néha külön mentek a párotokkal majd akkor is ennyit válaszoltok, hogy el? És ő is? Akivel együtt élsz, azzal figyeltek egymásra, ha szülő, ha pár, ha lakótárs. Ezt nem számonkérésnek hívják.

Szerintem az teljesen természetes, hogy akik együtt élnek, azok közlik egymással, hogy hova mennek és kb. mikor fognak hazaérni. Nálunk a szüleim is szóltak nekem, ha elmentek otthonról, és mondták, hogy mikor jönnek majd kb. haza. Ez a normális.

A faggatózás, hogy kivel és mit csináltál pontosan, már valóban túlzás.

Vannak iylen anyukák, akik mindent tudni akarnak minden áron..:)

Nem lehet hogy féltékeny hogy te eljársz otthonról?

Vagy esetleg úgy gondolja hogy az előző kapcsolatod megbukott, és nála kötöttél ki?

Elhiszem hogy rossz lehet, én 23 éves vagyok és nálam sose senki nem aludhat, se barát se barátnő.. :/

Apukád abszolút korrekt, anyukád nagyon nem.

Én mindig csak azt mondtam meg, hogy kb. mikorra érek haza (pl. vacsorára, lefekvésre, valószínű éjjel közepén stb.).

Egyszerűen azért, mert mikor elindulok, még magam sem tudom, mi jut eszembe a városban, hova akarok még elmenni, bemenni. Ha bicajoztam, akkor meg csak a mozgás és a friss levegő miatt mentem, tehát ki a határba, aztán amerre épp eszembe jutott. Ja, és akkor még mobiltelefon sem volt!

Én agyfaszt kaptam volna ilyen faggatódzó anyukától.

Kérdező, gondolom vagy dolgozol, vagy nemsokára végzel és munkába állsz. Szerintem a legtisztább ügy külön költözni, ezzel rövidre is zárnád az ilyen faggatódzásokat. Vagy esetleg apukádat megkérni, hátha tud hatni anyukádra.