Mennyire nornalis hogy a mai napig el kell mondanom hova megyek?

Oké, hogy felnőtt vagy, és azt csinálsz, amit akarsz. Ne úgy fogd fel, hogy kérdőre von, hanem 50 évesen is a gyereke leszel, és tudni szeretné, hogy hol keressen, ha mégsem térnél haza. Nem arról kell beszámolnod, hogy hány cigit fogsz elszívni, vagy hányszor fogod ledugni a nyelved Gazsi torkán, csak hogy mégis legyen egy kiinduló pont, ha történne valami.

Amikor visszakényszerültem egy rövid időre anyámékhoz 30! éves fejjel, alapból odamondtam, hogy "elmentem XY-hoz, ott alszok/nem alszok ott, karácsonyi vásárba megyek, hozzak valamit...stb", pedig nem volt elvárás felém, hogy közöljem.

Szerintem nem gáz ha megkérdezi hová mész. Azért nem mindegy hogy buliba, barátnőhöz vagy csak a szomszéd boltba. Ha baj érne, de ő azt sem tudná merre vagy és mikorra kellett volna otthon lenned, akkor észre sem venné.

Elhiszem, hogy aggódik, ha gyereked lesz te is aggódni fogsz, hiszen annyi rosszat hallani. Persze mindenki úgy gondolja, hogy vele ez ugyan soha nem fog megtörténni, felesleges az aggódás, de akivel történt az is pont ezt gondolta.

Persze lehet ezt visszafogottabban is csinálni, mert azért a kiabálás, kérdőre vonás azért túlzás.

Sztorizni felesleges, közlöd a tényeket és indulsz. Nem kell továbbragozni, ha ő akarja akkor leállítod és elmész. Miért nem lehet elmondani, hogy beültök valahová egy baráttal, ismerőssel? Persze hogy kérdez majd utána, de ha ugyanezt egy barátnődnek mondanád el ő is kérdezősködne utána, hogy mi volt. Nála nem lenne fura csak anyádnál? Ez nem rosszindulat vagy elszámoltatás, csak kíváncsiság és némi anyai aggódás, mivel valóban, amíg ők élnek te gyerek vagy és nem mindegy, hogy a gyerekünkkel mi történik.

Még 23 év múlva is, ha anyád él (Isten tartsa életben!), te anyuci pici lánykája maradsz.

Pláne így, hogy velük laksz, hiszen ezzel azt bizonyítod, szükséged van rájuk, egyedül nem vagy képes magadról gondoskodni.

.

Le kéne ülnötök és nyugodtan megbeszélni, te mit szeretnél, ő hogyan gondolja.

Ha te is és ő is "felkapjátok a vizet", abból jó nem sül ki, csak veszekedés, de megbeszélés nélkül honnan kéne tudni a másiknak, hogy kinek mi a jó?

Próbálj természetesen, szelíden határozott lenni. Ha anyukád ilyenről el kezd faggatni, akkor pl. reagálj így:

"Bocs anyuci, ez nem tartozik rád! (Kedves hangnemben, mosolyogva, majd puszi a homlokára).

Aztán ha visszavesz egy kicsit anyukád, akkor azért pár dolgot nyugodtan mondjál el neki.