Anyával megint összevesztünk. Sosem ért meg. Én pedig rettegek hogy a sok idegeskedéstől valami baja lesz és elvesztem. Rendbe akarom tenni a kapcsolatunkat! Mit csináljak?

Gondolj bele! - mit kéne megértenie, ha te állandóan betegségekkel traktálod, ami őt idegesíti?

"Mit csináljak?"

Hallgass, vagy legalábbis többet!

Inkább próbálj meg neki örömet szerezni. Felvidítani.

Minél többet a rosszra összpontosíttatod a figyelmét, annál rosszabb lesz. Azt kéne meglátnia, hogy vannak jó dolgok is a környezetében. Ha ebbe az irányba terelnéd, az neki és a kapcsolatotoknak is jót tenne.

Sosem ért meg. Te sem érted, sem őt, sem saját magadat!

Az agy úgy működik, hogy amire fókuszálsz, ami gondolatok az agyadban forognak, azok a dolgok erősödnek az életedben, mert a gondolati energiát magukhoz vonzzák. És ha még ezeket a gondolatokat ki is mondod, akkor még a kimondott szó erejét is hozzá adod.

A mamád viszont szeretne minél kevesebbet gondolni ezekre a dolgokra, szeretné az életből a szépet, a jót, azt észre venni, annak örülni, amik körülötte ezekből van!!!

Ne csodáld, hogy ingerült lesz, amiért te ebben állandóan akadályozod, és mindig visszarántod a betegség-témába.

Nézz a lelkedbe, de őszintén!!

"Rettegsz, hogy baja lesz és elveszted"... saját magadat félted, attól félsz, hogy egyedül maradsz, ha őt elveszted.

Ha valóban rendbe akarod tenni a kapcsolatot, akkor ne beszélj neki a betegségekről, ne juttatsd eszébe örökké, keresd a szépet, a jót, azt, ami örömmel, boldogsággal tölti el. És bízz a gyógyulásban! Segítsd, és ne akadályozd!

Tudod, mennyire lehúz, ha valaki folyton a rosszat mondja, meg csak azzal foglalkozik? Elképesztően zavaró, és megértem anyudat, hogy nem akarja huszonnyolcadszorra is végighallgatni a felesleges sirámaidat a nemlétező betegségéről.

Én is állandóan nagynéném hisztijét hallgatom, de már kiesik tőle az agyam, semmi kedvem egy légtérben lenni vele, mert rosszkedvűvé tesz.