Házsártos szülővel együtt lakni?

Költözz el. Komolyan, mert ebbe bele lehet őrülni.

Nekem mostohaanyám - most meg nagynéném - volt ilyen. Még csak egy éve lakok nénémmel, de megőrülök már. Mindig kioktat, stb.

Én amint tudok, elhúzok a páromhoz, mert itt csak feszültség van, amibe belebetegszem.

A párommal csak egy évig laktam együtt bátyámmal és a családjával, ennyire durva beleszólás nem volt az életünkbe, csak hülyeségeken fennakadás, nem érdekelték a mi helyzetünk, stb. Ha még ezt kellett volna kibírnunk, amit neked, Kérdező, tűzön-vízen harcolnék azért, hogy akár egy lyukba, de külön költözzek az illetőtől. Sokat idegeskedtem így is, hogy szinte nulla magánéletünk volt, ebben az egy szobás lakásban is ugyan, de szinte már a nyugalom szigetén érzem magam.

Hidd el, a távolság sokat javít a családi kapcsolatokon, attól még mehetsz hozzá látogatóba.

Nem tudom mennyi az idő a lakásod átadásáig, de én a helyedben elmennék addig albérletbe, még ha kenyéren és vízen kellene is élnem.

Vagy nincs véletlenül olyan rokon, barát, barátnő, évfolyamtárs, munkatárs, (vagy ezek ismerősei) aki addig befogadna?

Mondd, hogy természetesen fizetsz is érte.

Ha vannak olyan bútoraid, egyéb holmijaid, amit már az új lakásba szánsz, annak bérelj raktárt, de ha lehet addig apádéknál tartani, akkor hagyd ott.

Én ezt tenném!