Milyen ember lehetek, ha anyám sohasem biztatott?

felnőttként már nagyon nehéz önbizalmat kovácsolni.

nekem pl. van önbizalmam tanulás terén, mert abban támogattak (bár nem pont úgy, ahogy utólag nézve kellett volna, de mindegy), lett egy pár diplomám.

de párválasztás/érzelmi téren sajnos óriási hátránnyal küzdök, pedig alapvetően jó fizikai és személyiségbeli adottságaim vannak, de bebeszéltem magamnak, hogy senkit sem érdeklek, és ettől a gondolattól még mindig nem tudtam teljesen megszabadulni, mert annyira mély meggyőződésem.

szerintem akinek párválasztás téren kijutott a jóból, az még mindig jobban járt, mert tanulni viszont akármikor lehet, főleg nyelvet.

Ezen kivül semmit nem osztopttál meg magadról...

Iagzából, hogy milyen ember lehetsz, ezt csak te és a közvetlen környezeted tudhatod...

Sok ember van ezzel, ezt elhiheted. Köztük én is, mégis kiegyensúlyozott embernek gondolom magamat. Nehogy azt hidd, hogy mindenki élete olyan, mint a filmekben, hogy mindenkinek van valakije, aki azt mondja, hogy "Nyugi, minden rendbe fog jönni"... a legtöbb ember magányos.

De ez ugyebár sok mindentől függ.

Én azt javaslom, hogy lépj ki ebből az áldozat szerepből, és légy nyitott az emberek felé. Jó persze, milyen klisé, meg könnyű mondani, de valóban...

Légy pozitív ember, szeresd magad, a munkád, az életed, sok ilyen tréning van ami megtanít erre. Egy idő után rájössz, hogy minden csak nézőpont kérdése... :)

Sok sikert kívánok!

Ne legyél elkenődve, minden rendbe fog jönno, mindig! :)))))