Mit csináljak most? A családom addig kínoz míg nekik nem adom a kutyám?
Megpróbálom röviden... 10 évet könyörögtem egy kutyáért, de a szülők nem engedték. Ezután én elköltöztem, közösen vettünk egy kutyát az expasimmal, amikor szétmentünk akkor anyám kivásárolta az exem részét, most itthon lakok a szülőknél, munkát és albérletet keresek.
Eleinte nem volt baj, aztán anyám szó nélkül elvitte a kutyát magával, össze vissza eteti, idejáratja a barátnőit kutyázni, holott a kutya fél tőlük, ők meg röhögnek rajta, hogy decuki, direkt elveszi tőlem és berakja maga mellé az ágyba, rajta lóg a kutyán, nem hagyja békén.
Többször szóltam, hogy fejezze be, de le se tojta, még ő volt felháborodva amikor mérgemben eldugtam a kutya hámját, hogy ne tudja elvinni. Ordít velem mint egy nem normális. Apám is már tiszta ideg anyám hisztijei miatt, azt mondja agyonveri a kutyát.
Most meg apám megfenyegetett, hogy vagy hagyom anyámat kutyázni vagy agyonüti a kutyát én meg mehetek amerre látok, MOST! Olyan mérges lettem, hogy anyámhoz vágtam a kutyának minden cuccát és okiratát, hogy örülhet akkor, az övé innentől! Elérte a célját, elmarta tőlem az egyetlen dolgot ami jelentett nekem bármit is az életben!
Itt sírok már mióta és magatehetetlen vagyok, nincs pénzem, nincs hova mennem, kutyám sincs most már... Mihez kezdjek most?? Már gondoltam arra is hogy kivásárolom az anyám részét, de akkor meg arra hivatkoznának, hogy ott lakunk...
elég sz.ar dolog lehet, ha egy családban azért vesznek össze egy kutyán, mert "részük van" benne.
nálunk én vettem a kutyát, én fizetem az állatorvosát, veszem a kajáját és mégsem óbégatok, ha a többiek épp "kutyázni" akarnak. imádja az egész családot, főleg a gyerekeket, mégsem veszünk össze rajta. max. néha a kölyök zokon veszi, ha együtt érkezünk a kutya hozzám rohan elsőnek :)
Mintha egy 13 éves írta volna ki a kérdést.
Sajnálom azt a szerencsétlen kutyát, se neked, se anyádnak nem való semmilyen állat.
"nagyon kamuszagú a kérdés. Romák viselkednek így, de akkor meg nem államvizsgáznál, ugye..."
Jó pár diplomás romával találkoztam életemben. Valszeg még több diplomás roma lenne, ha nem szembesülnének kicsi gyerekkortól kezdve ezzel a "neked úgysem fog menni" hozzáállással.
Ne haragudj, de szerintem az alapkérdésben nem volt igazad.
Ha egy családban van egy állat, az nem csak egyvalakié. (Ez akkor is igaz, ha többen is szeretik az adott állatot és akkor is, ha nem.) Inkább örültél volna, hogy anyádnak van ideje és kedve is van foglalkozni vele. Aztán, ha újra elköltöztél volna, akkor persze, vitted volna magaddal és kész.
De elrejteni a hámot olyan gyerekes és kisstílű dolog, ami kb. egy 10 éves gyerek szintje...
Te élezted ki a helyzetet!
Ettől persze még nem kellett volna kizsarolni tőled a kutyát, de neked is állnod kellett volna a sarat, és ha annyira kell, akkor nem "odavágni" a cuccait! És igen, ha már így elfajult a helyzet, akkor azt mondani, hogy OK, akkor inkább elköltözöm. A kutyának egy időre kennelt foglalni, ha más nincs. (Annyit még diákmunkával is össze lehet szedni.) De te inkább meghunyászkodtál...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!