Mit lehet egy 19 éves " Gyerekkel" tenni, aki se dolgozni, se tanulni nem akar?! Tegyem ki a házból?

egyáltalán eddig mit csinált? van legalább valami szakmája,vagy valami? talán rossz nevelés ára ez...

ha kidobod magadat igazolod,hogy mennyire szar szülő vagy.

talán ülj le vele beszélgetni,és ösztönözd,hogy valami legyen belőle,mert nem tarthatod el stb stb. de végülis úgy nem érdekel mit csinálsz haha

Kérdező, értelmi szinted is megmutatkozik a válaszaidból. Főleg hogy képtelen vagy hosszasan kifejteni itt a problémát.

Visszakérdezel hogy milyen lány és pénz, de értelmes válasz eddig még nem érkezett tőled.

És még te csodálkozol hogy ilyen a gyerek? Volt kitől látni a mintát.

mi lenne,hogyha leírnád bővebben,hogy hogy alakult ki ez a helyzet?

mikor fejezte be a sulit a gyerek,mióta van otthon? esetleg akart tovább tanulni de nem vették fel? mi történt?

én elsősorban azt támogatnám,hogy sürgősen találja ki mit akar kezdeni magával. ha tanulni akar valamit,akkor nézzen utána és kezdje el amint lehet.

ha nincsen semmi ötlete,akkor viszont menjen el dolgozni.akkor majd munka mellett kitalálja,hogy mit kezdjen magával.

de ezt az állapotot én sem hagynám ,hogy nem tanul,nem dolgozik.1-2 ilyen kihagyott év után piszok nehéz lesz újra suliba vagy munkába állnia. és nem is nagyon lesz motivációja.

mindenképp szorgalmazzátok,hogy kezdjen magával valamit.

én nem tenném ki a házból első körben. de ha tényleg nem akar változtatni és nem is keres munkát/sulit akkor bizony menni kéne pár hónap múlva.

van olyan ismerősöm akit így tettek ki a szülők. ő utána komolyodott meg. most külföldön tanul és mellette 2állása is van. ilyen is van.. de persze az is lehet,hogyha kirakod akkor meg csak még jobban elzüllik.

Mondjuk azért is reagált így a kérdező, mert ti egyből letámadtátok. Szerintetek Ő nem tudja, hogy elcseszte? Ha neki vágjátok még 5x akkor sem lesz előrébb.

Amúgy meg nem lehet ,hogy vmi lelki gondjai vannak? Nekem akkor volt ilyen időszakom(se suli,se munka) amikor eléggé kilátástalannak láttam az életem. Nem tudtam, hogy mihez kezdjek magammal, nem volt semmi cél a szemem előtt és még dolgozni se tudtam, mivel sehova nem kellettem(ezzel csak még jobban lejjebbre süllyedtem és már depressziós voltam). A végén már semmit nem akartam, mert feleslegesnek éreztem. Ha ez áll a dolgok mögött (már pedig azért valljuk be otthon ülni 24 órában eleinte jó, de utána már kínszenvedés és az ember megbolondul) akkor érdemes lenne vele beszélgetni, megnézni pár sulit vagy ha nem is azt, legalább vmi munkahelyet keresni együtt. Sajnos szar világban élünk ,én is akkor döbbentem erre rá valójában, amikor ott hagytam az egyetemet és ott áll álltam, mint egy hülye, hogy akkor most mit csináljak...

A szüleim és a barátom nagyon kitartóak voltak, szerencsémre pár összeveszést leszámítva segítettek ahogy tudtak. Ha kitettek volna, és le se szarnak, én biztos öngyilkos akartam volna lenni.

Soha nem tenném ki a (egyébként nem létező) gyerekemet.

Soha.

3 dolgot adnék neki:

Etetném és meleg szobát + internetet biztosítanék neki, de menő ruhákat, bulipénzt, cigi,pia, benzin, autó stb. nem.