Mit csináljunk? Csak szerintem rossz ötlet a hazaköltözés a babával? Hogy mondjam meg anyának úgy, hogy ne bántódjon meg?

Anyukámmal mindig is nagyon jó kapcsolatom volt, szinte az egyik legjobb barátnőm, mindent megbeszélünk. Egész életemben az volt, amit én akartam, nem tudtam tőle olyat kérni, amire az lett volna a válasz, hogy "nem". De ez már kicsit zavaró volt 17-18 éves koromban, hogy mindent elintéz nekem, megcsinál helyettem. Mikor 18 évesen különköltöztem az egyetem miatt, akkor kb. úgy éreztem magam, mint egy madár, akit kiengedtek a kalitkájából. Senki nem küldött ki a konyhából, ha éppen palacsintát akartam sütni azzal a mondattal, hogy "majd én megcsinálom", vagy éppen nem rendezte át senki a szekrényemet. Jó, azért jött hetente, megcsinálta a nagybevásárlásokat, rendet rakott, stb, de azért már nem az volt, hogy én csak ültem itthon, mint egy magatehetetlen kisbaba.

Tavasszal megszületett a babánk a vőlegényemmel és a lakást nyáron átalakíttattuk, szét lett verve a konyha és a fürdő, szóval egy ideig anyáéknál laktunk. De a ház nagyon nagy, külön lakrészünk volt, szóval nem az volt, hogy két szobán osztoztunk öten és egymás szájában voltunk 0-24. 3 hete visszaköltöztünk és azóta anya naponta itt van, vagy mi megyünk, és naponta mondta, mennyire hiányzunk neki. Most is együtt reggeliztünk és mondta, hogy szeretné, ha visszaköltöznénk, legalább addig, ameddig pici a lányunk. Így tudna mellette segíteni... De így is rengeteg a segítségem, a lányunkkal semmi baj nincs, egy kis tündér. Nem akarom, hogy ő nevelje fel... Most is, amíg ott laktunk, kb. mindent ő akart körülötte csinálni.

Mit tegyek?

Nem szeretném, hogy megbántódjon, de ez szerintem nem túl jó ötlet.