Egy szülő, aki túlgondoskodó a gyermeke fizikai szükségeit illetően (mindig legyen főtt kaja, stb. ), de minimális személyes időt tölt a gyermekével, a gyermeke lelkivilágával már nincs kapacitása foglalkozni, az érzelmileg elhanyagolja a gyermekét?

Én nem értem, egyik miért zárja ki a másikat. A főzés azért, főleg hétköznapokon nem arról szól, hogy egész napra magamra zárom a konyhaajtót, aztán se ki, se be. Főzés közben is lehet beszélgetni, meg az minimális idő az egész naphoz képest, meg egyáltalán, nem nonstop órákig tart. Akkor ennyi erővel mosás, mosogatás, takarítás közben sem tud beszélgetni.

A kérdésre a válasz- igen. Aki csak a testi szükségletekre koncentrál és a lelkit elhanyagolja, az ugyanúgy elhanyagolás.