Anya nem csinál itthon szinte semmit, mit csináljak? Nagyon hosszú leírás!

2 éve költöztünk kb. 160 nm kertes házba, előtte panelba laktunk, ami feleekkora volt. Egyértelmű, hogy itt több helység van, tehát többet kell takarítani és ott a nagy udvar is, amit nem lehet elhanyagolni. Mielőtt költöztünk megbeszéltük, hogy elosztjuk a házimunkát 3 felé.

Na most ez úgy néz ki, hogy én csinálok majdnem mindent. Kb. 2 hetente takarítom az egész házat, közte csak a fontosabb teendőket csinálom meg. Én seprem/porszívózom fel és mosom fel az összes helységet egytől egyig. Amik közös helységek, azokban nagyjából nekem kell összepakolni is. A teljes házat kitakarítani kb. 3 óra mindennel együtt. 2 hetente fűnyírás, ez kb. 3,5 óra.

Most elkezdtük felújítani az egész házat, amit teljesen egyedül csinál apukám, persze munka mellett. Nagyon fárasztó neki, mivel fél ötkor kel és 6-ra ér haza hétköznap, utána pedig még itthon dolgozgat. Tehát megértem, hogy ő nem végez házimunkát.

Anya viszont fél 7-kor kel, és fél 5-re már itthon van, nem végez fizikai munkát, szellemileg sem túl megerőltető a munkája. Ha hazajön, akkor főz, persze csak olyan 2-3 naponta. Aztán mikor apa hazajön, akkor vacsora. Ezután anya leül a gép elé vagy alszik.

Kb. 3-4 naponta elmosogat, sokszor már alig van miből enni, mert szinte minden mosatlan. Hétvégén betesz 3 adag ruhát mosásra, 90%-ban azért ki is tereget.

Hétvégén sem szokott takarítani. Mióta ideköltöztünk összesen 3-szor takarította ki a fél házat, akkor is csak azért, mert ritkán látott vendégek jöttek, és akkor is én csináltam a másik felét.

Van egy nappali szerűség, ahol most igazából a szüleim cuccai vannak., Ott mindig olyan rendetlenség van, hogy szinte bemenni nem lehet. Amikor ott porszívózok, akkor felteszem a földön lévő tárgyakat valahova. Ne. szoktam ott pakolni, mivel ha valamit elrakok az úgy sincs jó helyen, meg nem az én cuccaim.

Anya azt is elvárná, hogy a kádat és a wct is én pucoljam ki. Ezt nem szoktam elvállalni, de minden mást megcsinálok.

Már az elején megmondtam nekik, hogy bármit összepakolok, de az ő cuccukat nem fogom ami a nappaliban van, mivel én oda be sem szoktam menni, semmit nem szoktam betenni.

Ha valami kell, pl. lekvárt kell felhozni a pincéből, akkor úgy mondja, hogy kellene egy lekvár. Azt várná, hogy egyből pattanok és hozom is. Tehát sosem mond konkrétan semmit, hanem csak célozgat, és azonnal várja.

Egész nyáron azt hallgattam, hogy egy lusta disznő vagyok, aki semmire sem képes, még a saját szobája is csupa szemét. Előtte 2 nappal takarítottam, csak 2 ruha volt összehajtva a széken, és nem a szekrényben.

Egyszer kipróbáltam, hogy 1 hónapig csak a szobámat takarítottam semmi mást, akkor sem csinált semmit anya, csak panaszkodott a koszra.

Szeretek takarítani, nem azzal van a probléma, de nem azt ígértem, hogy mindig mindent én takarítok egyedül, hanem csak segítek.

Nyáron jobb a helyzet, de suliidőben általában sokat kell tanulni, nincs mindig időm és kedvem hozzá.

Nagyon szeretem és tisztelem a szüleimet, gondolom nehéz lehet munka mellett az összes többi dolgot is vinni, de szerintem beleférne egy kis takarítás. Semmit nem kell a saját pénzemből megvennem, mindent ők finanszíroznak. Nem szoktam extra dolgokat kérni, csak ami szükséges. Tanulás mellett még nem dolgozom, mert a tanulás a legfontosabb most.

Egyszer már próbáltam megbeszélni a dolgokat, de akkor csak leüvöltötték a fejem, hogy nem igaz, hogy ennyit nem tudok megtenni nekik.

Nem sajnáltatni szerettem volna magam, csak már elegem van, hogy nem becsülnek meg ilyen téren.

Szerintetek mit csináljak, hogy jobb legyen a helyzet, és ne mindig nekem kelljen mindent csinálni?

Köszönöm, hogy elolvastátok a monológomat, bocsánat a hosszúságért!