A szülők miért ilyesztgetik, főleg a kisgyerekeket kitalált lényekkel? (pl. mumus) Miért jó ez? Van értelem? Nem káfos ez egy gyerekre?

Normális szülö nem ijesztgeti (ezt pontos j-vel írják!!!!) a gyerekét.

Ha a gyerek nem túl érzékeny, akkor nem lesz rá komolyabb hatással, ha azonban igen, akkor okozhat neki késöbb is problémákat.

Nevelési célzattal, bár engem ilyenekkel Sosem ijesztgettek, inkább tv-ből Hallottam.

De akkor pl a fogtündér,télapó,húsvéti nyuszival se kéne a gyereket hülyíteni, Késöbb az is traumás hatással lehet, ha azok nem léteznek..

Nálunk a pincében a mumus lakik, hogy véletlenül se menjenek még a közelébe se. Van 2 ajtó rajta, mindig zárva, de ki tudja, biztos, ami biztos. 3 kisgyereknek, akik minden 4 év alattiak, nem tudom elmagyarázni, hogy mi történik, ha esetleg nyitva van, odamegy, és leesik a meredek lépcsőn.Egy felnött felfogja, egy kisgyerek nem. Ráadásul erre elég egy pillanat, nekem meg csak 2 szemem van, és nem tudok egyszerre 3 helyen lenni.

A nagynak is ezt mondtuk anno, nekem is ezt mondták,nem volt káros, nem lettünk lelki sérültek.

Szeretnék, ha megtennék azt amit a szülők akarnak és - gondolom - racionális érvekkel nem tudják alátámasztani vagy elmagyarázni hogy mit miért szeretnének, akkor jönnek az alábbi kijelentések.

Szerintem rendkívül káros félelemre kondícionálni egy gyereket az alábbiakkal (gondolom kérdező ilyenekre gondolt):

("ha nem csinálod, kis manók jönnek éjszaka és elvisznek"), "odaadlak a zsákos embernek, zsákkal járja a házat és rossz gyerekeket elviszi a zsákjában, ilyen rossz gyerek nekem nem kell, odaadlak neki", "ha rossz leszel, miután meghalsz, a pokolba kerülsz, ahol tüzes tűkkel fognak szurkálni", stb...

Normális szülő nem iJesztgeti a gyermekét semmivel.

Ezzel együtt nagyon nem mindegy, mennyi idős kicsikről beszélünk.

Van az az életkor (jellemzően iskoláskor előtt), amit a szakirodalom is ún. mágikus gondolkodásnak nevez- természetes fejlődési folyamat része, kedves kérdező ajánlom, hogy oölvass utána.

Lényege: a gyerekek (pl. ovis korban) nem ok-okozati összefüggések, észérvek, tények alapján értékelik és észlelik az őketz körülvevő világot, hanem egy más "rendszer" mentén (mi mindannyian megéltük ezt, fontos fejlődési szakasz!).

A meséknek is (amiben persze van boszorka, vasorrú bába aki kemencébe dob vagy gonosz sárkány aki megtámad stb.) ebben van szerepe, a fantázia világának alakításában és emelett áttételesen a gyermeket ért élmények, feszülségek egy más formában való megélésében, kidolgozásában.

Ha belegondolsz, a Grimm mesék is nettó horror (otthagyja a szülő a gyerekeket az erdőbe, akik kétségbeesetten éhezve bolyonganak, majd a boszorka házában meg akarják úket gyilkolni stb.- ez a Jancsi és Juliska)- a gyerekek mégis szeretik (nagyon nem mindegy az életkor, még egyszer hangsúlyoznám!).

Mert a mesében van feszültség, feladat, az ő gondolkodási sémáiknak megfelelő jó és rossz harca, végül tanulság és feloldódás- mindez egy szülő előadásában, a mese eszközével, ahol együtt lehet érezni a főhőssel úgy, hogy a gyerek maga nem kerül veszélybe.

Szóval ebben a formában, mint mese természetesen nem káros, sőt szükséges is a személyiség fejlőódéséhez, a megélt feszültésgek feéldolgozásához is (kb. ugyanúgy, mint ahogy nem káros, sőt fontos az is, ha valaki ijesztő dolgokat álmodik).

Természetesen van az az alacsony szellemi szintű szülő/család, ahol a gyerek nem megfelelő viselkedését szankcionálják olyan kijelentésekkel, hogy "majd elvisz az ördög" meg hasonlók- ezzel nem értek egyet, nagyon nem. Ezekben a cslaádokban jellemzően nem is a mesélés a központi kérdés és nem a gyermeknevelés eszköztárának fontos része ugye...

:)

#4:

Amikor gyerek voltam, volt egy ásott kút az udvaron, amiben egy "óriási béka lakott", ugyanolyan célból, mint amit leírtál.

Amikor a szüleim nem látták, kimentem a kúthoz egy lámpával, és derékig hajoltam előre a kútba, mert meg akartam nézni a békát.

Ha a szüleim azt mondták volna, hogy ha beleesek, megfulladok, valószínűleg jobban távol tartott volna...

Tudod, a gyerek nem hülye, csak kicsi... ;)