Hogy mondjam el a szüleimnek, hogy van egy idősebb barátom?
Az a helyzet, hogy sosem volt olyan jó kapcsolatom velük hogy megbeszéljünk olyan dolgokat, mint fiúk, barátok, még azt sem mertem elmondani anyának hogy megjött, egyszerűen velük nem lehet ilyesmikről beszélni, vagy nem érdekli őket, vagy minden miatt kiakadnak.
Van egy 5 évvel idősebb barátom pár hónapja(én 17, ő 22), de mindig is érettebbnek mondtak a koromnál, és jó emberismerő is vagyok, úgyhogy ne próbáljatok arról meggyőzni hogy "túl fiatal vagyok hozzá" vagy "csak át fog verni", ismerem őt, nem fog.
Viszont a legnagyobb baj az, hogy ő Pesti, én meg Szegedi vagyok, így van köztünk egy kis távolság...egészen addig, amíg fel nem költözök Pestre az egyetem miatt, ritkán tudunk találkozni.Mindig is türelmes voltam, és tudom, hogy rá megéri várni, ő is ugyanígy van vele.Viszont a szüleimnek nem szóltam róla, ami őt zavarja, és nekem is kezd bűntudatom lenni a titkolózás miatt. El szeretném mondani nekik, de tudom hogy kiborulnának.Még azt sem engedték egész eddigi életemben hogy ott aludjak valakinél, vagy itt aludjon valaki, ha idejön egy barátnőm az is csak párszor lehet egy évben és le vagyok cs*szve hogy minek hívok ide bárkit is(pedig az én barátnőim tényleg a légynek sem ártanak, semmi kifogásuk nem lehet), ha meg én megyek el akkor azért, hogy minek zavarok másokat, pedig világosan megmondom nekik mindig hogy a barátnőmet egyáltalán nem zavarja ha náluk vagyok.
Ezért sem merem elmondani, félek, hogy eltiltanának tőle.Már tudom előre hogy nem érdekelné őket hogy mit mondok csak azt hajtogatnák hogy nekem nem lehet sem idősebb pasim sem távkapcsolatom, mert "csak a gond van vele", ahogy szerintük szinte mindennel...
Mit tegyek? Hogy mondjam el nekik úgy, hogy ne boruljanak ki?
17/l
válasza:Szerintem a kora nem gond. Nem idős. Először azt hittem, valami 30-40 éves pasi lesz :)
Hogy ismerted meg? Hogy tudtok így járni? Ha ilyen távolság van, meg titkolózni is kell?
Mondjuk szerintem most a távolság talán jó is. Hiszen nem kell a szüleidnek félni, hogy akkor most mindig elmászkálsz egy fiúval.
Ha meg kibírja az időt a kapcsolatotok, és tényleg addig együtt lesztek így, amíg majd te is felkerülsz Pestre, akkor már biztosan a szüleid is elhiszik, hogy komolyan lehet venni.
Jaj dehogy:D
Fent voltam Pesten tavaly egy rendezvényen, ott ismertem meg,azóta szinte minden nap beszélünk, nagyon ritka amikor nem.
Kell titkolózni, mert a szüleimnek kezd feltűnni hogy folyton beszélek valakivel.Ráadásul mióta együtt vagyunk a srác leutazott hozzám kétszer 1-1 napra, amit még ki is tudok magyarázni, de addig nem tud több napra jönni amíg anyáék nem tudnak róla. Viszont félek, hogy ha megtudnák, akkor nemcsak azt nem engednék hogy találkozzunk, hanem el is tiltanának tőle.
Mondjuk az igaz, biztos kevesebbet aggódnának.De hogy kezdjek bele? Említsem meg hogy már találkoztam vele? Nem játszottam ezzel el a bizalmukat?
Szerintem ki fogja bírni, nagyon remélem:) Tudom, hogy akkor már könnyű lesz meggyőzni őket, de addig is meg kéne valahogy.
válasza:Szerintem pedig a srácnak is meg kellene értenie s elfogadnia, hogy ilyenek a szüleid. Nem azért nem mutatod be őt, mert szégyenled, hanem a felfogásuk miatt.
Az én szüleim is hasonlóak, senkit sem tudtam bemutatni, haza vinni, sajnos egyoldalúan oldottam meg mindig a dolgokat - én mentem a barátnőimhez vagy a barátomhoz...
válasza: válasza:Együttérzek veled a szüleid miatt. Az enyémek is ilyenek, maradi a felfogásuk. Már rájöttem a logikájukra...persze, ők ezt sosem mondták ki. Hogy is tették volna, ők ilyen "csúnyán" nem beszélnek.
De nem lehetek olyas valakivel közelebbi viszonyban akinek farka van. Ennyi! Pedig pár évvel idősebb is voltam nálad mikor eléjük álltam és közöltem velük a nagy hírt. Természetesen kiakadtak, azt látni kellett volna. Hiába voltam nagykorú, törvényesen felnőtt, ezt még így sem voltak képesek elfogadni...de ezt inkább hagyjuk is.
Tapasztalatból mondom, hogy ezt a csatát meg kell vívni, mert az idő múlása nem fogja őket ráébreszteni, hogy elég érett vagy. Nem tudod úgy megmondani nekik, hogy ne boruljanak ki, de meg kell tenned!
Sok sikert kívánok ehhez a harchoz!
Utolsó sajnálom, ez tényleg durva:/ Nekem ennyire nem rossz a helyzet, nem azon akadnának ki hogy fiúm van, hanem csak a rossz dolgokat látnák benne(idősebb, messze lakik) és ezeket nem tudnák elfogadni.
Valaki írta hogy a fiúnak kéne elfogadni hogy ilyenek a szüleim. Lehet, hogy van benne igazság, de szerintem neki is igaza van, egyszer ígyis-úgyis muszáj lesz bemutatnom őt, és sokkal érdekesebb lenne a helyzet ha úgy állnék a szüleim elé egyszer hogy már évek óta van barátom csak nem szóltam, szerintem nem díjaznák.Tudja, hogy nehezen fogadnák el, pont ezért szokta mondani hogy okosabb lenne ha még az elején tudnának róla, nem pár év után.
Ezt a csatát tényleg meg kell vívnom előbb vagy utóbb, és talán tényleg jobb ötlet lenne, ha az előbböt választanám. Szóval erőt veszek magamon és szerintem valamikor a közeljövőben eléjük álok ezzel a történettel.
válasza:Sokak szerint az 5 év már nagy korkülönbség, de nem értem, miért az 1-2 év lenne az ideális.
Minden ember más, valaki előbb, valaki később érik, és fel sem szokott tűnni miközben beszélek vele hogy 5 év van köztünk, bármiről el tudunk dumálni.
Szóval szerintem nem sok, de ezzel nincs mindenki így.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!