Miért védi a legtöbb szülő szinte minden esetben a kisebb gyereket?

Ilyenek a szulok, ez egy oszton. En is a kisebb teso vagyok, es engem is mindig megvedett anya a batyamtol, de ahogyan cseperedek, egyre kevesbe. Es ez szeritnem jobb is.

Mondjuk nalam annyira nem volt gaz, mert, ha a batyamnak volt igaza , akkor neki volt igaza.

Mindenesetre, emlekezz erre a videora , es ne legyel ilyen szulo :D

Anno amikor kicsi voltam nálunk is ez volt.

Nem volt sok év különbség meg semmi extra, hanem 16 hónap, tehát kicsivel több mint 1 év.

És mégis.

Mintha ég és föld lettünk volna a tesómmal.

Neki mindig mindent lehetett, én voltam mindenért a rossz.

Annyira gáz ezeket leírni, mert már mindketten 30-ak múltunk, de bennem ez nagyon-nagyon bennem maradt.

Mert a kissebb gyerek nem ért meg bonyolultabb dolgokat, hogy példáulmiért nem neki van igaza, csak azt ha nem őt védik meg.

Namost ezzel az a baj, hogy képes komolyabb lelki károkat okozni bennük, aminek tünetei is lehetnek, pl: dadogás vagy újból bepisilés, vagy a későbbiekben mindenféle komplexusok stb...

Egyébként meg nem egy súlycsoport sem szellemben, sem testben, hogyne adnának már nekik igazat mindenben!

Még szép, hogy nekik adnak! Hiszen védeni kell őket.

A kisgyerek védett állat!

Ennyi!

Hugom 2 evvel fiatalabb csak nalam, megis mindig en voltam lecs_szve mindenert. Igen, meg akkor is, amikor egyertelmuen hugom volt a hibas. Apam csinalta allandoan ezt, mindig csak engem szidott, ha hugommal osszevesztunk -es ahogy te is irod- miutan kiderult, hogy hugom volt a hibas, attol meg apam engem is ugyanugy belevont a szidasba.

Egy konkret eset nagyon megmaradt bennem: 4-en voltunk a szinhazban (szuleim, hugom es en), hugommal termeszetesen mar megint osszevesztunk, apam meg el kezdett engem szidni stilusahoz meltoan ha ideges, nagyon ronda szavakkal. Tobben is voltak korulottunk, egy holgy volt a kozvetlen kozelunkben, aki ezt mondta apamnak: "azert a kisebbet se kell felteni, o is ugyanugy benne volt", vagy valami nagyon hasonlot mondhatott. Jol esett, hogy vegre valaki kiallt mellettem, meg ha az illeto szamomra teljesen idegen, ugyanis anyam sose tette meg ertem. Ez az eset kb 7 eve tortenhetett, de ez igy nagyon megmaradt bennem.

Tobbszor is kerdeztem, hogy miert mindig engem szidtak le mindenert, mire csak azt a valaszt kaptam hogy: "te vagy a nagyobb, te legyel az okosabb" meg hogy: "neked kell tobb eszed legyen".

Hidd el, ez bennem is nagyon keseru nyomokat hagyott, soha nem fogom elfelejteni.

Egyrészt, a nagyobbnak illene okosabbnak is lennie. Miért nem tud a nagyobb mindig okosabb lenni, és veszekedés nélkül elintézni a dolgokat?

Másrészt nem igaz, hogy mindig a kicsit védjük. Ez túlzott általánosítás.

Harmadrészt, szerinted amikor megyek be a szobájukba este fél tízkor, mert mind a kettő üvölt, mint a fába szorult féreg, és dübörögnek mint az elefántok, ... és jön az egyik hogy "de átmászott az ááágyambaaa" és jön a másik "de ő meg elvette a nyuszimaaat" szerinted akkor hogy a rákba lehetne igazságot tenni?

A videó lehet, hogy igazságtalan, de lehet, hogy a nagyobbik gyerek aznap már 25x kihúzta a gyufát, és ezért kapta azt, amit kapott.