Miért szorul ki sok családmodellből az apa?

leszögezném, hogy nem az anyatigrisekre vagyok kíváncsi, akik csürhe módjára ide özönlenek, hogy "márpedig a gyerek az első és amúgy is, hogy jut eszembe ilyen, és csak a gyerek...!!!!" :D biztos mindenki ismer legalább 1 ilyen anyukát.

arra lennék kíváncsi, hogy miért van az, hogy a gyerek előtt még párként 'működnek', aztán a születés után van anyagyerek - és külön apa?

nem általánosítok, nyilván nincs így mindenhol, de én az ismeretségi körömben több ilyet is láttam már, hogy az apa ki van rekesztve, az anya kisajátítja a gyereket, és csak ők ketten, mindent együtt csinálnak, közös képek, minden. az apa meg csak amolyan gyertyatartónak van. ő a sofőr, a fotós, de említésre sem kerül egy családi eseménynél. csak úgy van.

olyat is ismerek, hogy a 6 éves gyerek az anyjával alszik a hálószobában, az apa pedig a nappaliban.

és az esetek többségében a gyerek előtt mondhatni tökéletes volt a kapcsolat, ok közös program, szerelem, boldogság.. aztán jött a gyerek, és egyszerűen az anya kisajátítja.

több olyat is láttam már, hogy az anya úgy beszél, hogy "az ÉN gyerekem, az ENYÉM", nem az, hogy a "miénk"...

csak érdekelne, hogy ilyen miért alakul ki?

az én meglátásom, bár még nincs gyerekünk, de ha vállalunk, akkor EGYÜTT, hogy KÖZÖSEN neveljük fel, eszembe nem jutna a saját apja elől kisajátítani... elvégre nem azért van a párom, hogy birka mód dolgozzon egész nap, én meg babázok, és nem engedem, hogy egyáltalán hozzá érjen....