Miért szorul ki sok családmodellből az apa?

Az a igazság.

Juj mit fogok kapni ősanyáktól:

Ilyen "nők" vagyis ősanyák:Nekik arra való férfi hogy megcsinálja neki gyereket utána apukának egy szerepe van tartja el anyát meg gyermekét.

"vagy "enyhén" feministák voltak"

A feminista pont azt jelenti, hogy egyenlő a két nem. Itt kis fogalomzavart érzékelek.

Nem csak az anya a ludas. Nálunk az történt, hogy apa dolgozik, én még itthon vagyok. 3 gyerekünk van, mindnél ugyanaz volt a tendencia. Megszületett a kicsi, apának ugye ilyenkor járna rendkívüli szabi pár nap. Nos, az én férjem nem vette ki, mert a munkahelyen ő annyira fontos, nem adta ki neki a főnök. Ja persze, törvény van rá, hogy azt ki kell venni, ő az egyetlen az univerzumban, akire ez nem vonatkozik. Eleinte apa még képben van. Pár napig-hétig törődik a kicsivel. Időnként tisztába teszi, elviszi fürdeni, eljön vele sétálni, elmegy a boltba bevásárolni. Aztán jön a fáradtság, jajj most pont túlóráznom kell, jajj, gyorsan be kell vállalni valami maszek munkát, stb. Ha elmegy a boltba, vagy sétálni, vagy csak az egyik rokonához, nem viszi magával egyik gyereket sem. Játszótérre sem viszi/vitte el őket soha, pedig itt van szemben. Hiába kérem, mindig az a válasz: majd. Kérdem én mikor? Én ha elmegyek itthonról, mindig vinnem kell, mert nem figyel rá. Ha mosok, teregetek, bármit csinálok, mindig ott a fenekemben a gyerek. Ha hivatalba megyek, vagy akár csak évnyitóra, évzáróra, vinnem kell a kicsit is. (2 nagy van 1 kicsi) 2 éve, mióta megvan a kicsi, egy anyák napjára egy szülői értekezletre nem tudtam elmenni a nagyokhoz, az évnyitóra évzáróra is úgy megyek, hogy mikor a kicsi megunja, akkor a suli előtt megvárjuk a nagyokat. Apa persze nincs ott sohasem. Sokáig nem mentünk a gyerekekkel kirándulni, vagy moziba sem. Mert apa ugye nem ér rá, és nélküle nem az igazi. Most már azt csinálom, hogy ha jön ott lesz, ha nem jön ,akkor nem lesz ott. Nem fogom a gyerekekkel a 4 fal között tölteni a gyerekkorukat, mert ő nem szeret elmenni sehova. (Egyedül szeret. Velem szeret, a gyerekekkel nem. Pedig nincs velük baj, jól nevelt gyerekek.)

Nagyon néha eljátszik a kicsivel. Nagyon néha. De az nem elég a gyermeknek. Így persze, hogy ha ölelésre vágyik hozzám jön, és nem az apjához. ha játszani akar hozzám jön, és nem az apjához, ha elesik, és bibije lesz, én adjak rá gyógypuszit, és ne az apja. Ezek persze rosszul esnek a férjemnek, de hiába magyarázok neki, próbálom bevonni bármibe is, ha ő fáradt. Sokat dolgozik valóban, de nekem is sok, amit minden nap csinálnom kell. Mégsem küldöm el a gyereket, mert fáradt vagyok. nemsokára visszamegyek dolgozni is, akkor pluszban még az is ott lesz. Nem tudom mi lesz így, de semmi jóra nem számítok. A férjem persze azt mondja, hogy maradjak csak itthon, ameddig csak lehet, de én azt szeretném, ha ő kevesebbet dolgozna, és többet lenne a gyerekekkel. Tapasztalatom szerint ez nem így lesz, de a remény hal meg utoljára. Nekem, és a gyerekeknek is rosszul esik, hogy "nem vagyunk egy család". Olyan, mintha lennék én a gyerekekkel, és lenne a férjem. Így nincs értelme.

ja szegény férfiak sajnáljuk már öket

mikor csak büdös a pelenkázás könyebb lelépni mindenért a nő a hibás