Hogy szoktassam le az embereket arról, hogy ne nézzenek az anyám pasijának?

Köztem és édesapám között 19 év korkülönbség van, de senki se hitte róla, hogy a férjem. Mi 4-en vagyunk testvérek, én vagyok a legidősebb, a legfiatalabb húgom és köztem 14 év a korkülönbség. Amikor 20 éves voltam, Petra húgom 6 volt akkor, kint voltunk a százhalombattai strandon, én elvittem a húgomat a gyerekmedencébe. Később elveszett, és elindultam keresni. Egyszer csak jön velem szembe egy fiatal nő, karján egy kisgyerekkel. "Hiszen ez Pötyi!" kiáltottam fel. A nő mondja nekem "asszonyom, meghoztam a kislányát." Erre én: "elnézést, hölgyem, ő nem a kislányom, hanem a húgom, de azért köszönöm a segítségét."

Örülj neki, hogy ilyen igényes, fiatal anyukád van. Nem 60 évesen ment szülőire.

Én kb. 16 éves lehettem, apukám akkor volt 36 és hülyültünk a medencében, felültem a nyakába, ő meg dobált a vízbe meg ilyenek. Körülöttünk mindenki hűledezett, hogy ő a pasim :) :) Anyukám jött szólni, hogy erről beszél a fél strand :) :) Nagyon vicces volt :) Szerintem ez amúgy nem gáz, örülj neki, hogy anyukád ennyire fiatal és csinos!

Nálam is hasonló a helyzet, elég vicces helyzetek szoktak kialakulni. Ezzel nem tudsz mit kezdeni különösképpen, örülj annak hogy fiatal anyukád van. :) Apám 44, én 24.

A férjem 37, én 29 vagyok. Nem tudom, kicsodámnak nézik. Nem néz ki öregnek, de nagyon magas és ősz a haja. Én se nézek ki tinédzsernek, de alacsony vagyok. Van egy gyerekünk is. Úgy köszönnek, hogy nekem: szia, neki: jó napot kívánok. Nem egyszer, nem kétszer. Az emberek hülyék, nem kell ezzel törődni.