Mit csinaljak ha apám soha nem áll ki mellettem ha anyámmal veszekedek, pedig tudja hogy igazam van?

Szulok altalaban nem szeretik a gyerek elott kimutatni ha nem ertenek egyet, mert a tekintelyt a gyerek elott rombolja. Ha felesegem leszidja a gyereket es ugy velem hogy nem volt igaza, inkabb negyszemkozt mondom meg neki.

Persze ha nyilt kenyertores van es megkerdezika velemenyet, akkor meg kellene mondania amit tenylegesen gondol.

Beszelj apaddal errol.

Az én anyám is ilyen volt. Igaziból utólag belátva nem azzal volt a baj, amit mondott, hanem, hogy mindig a magas C-ről kezdte. Gond van a kommunikációval. Ha anyud türelmesebb és következetesebb lenne, valószínűleg neked sem kellene önvédelemből visszaordítani. Te is próbáld kicsit megérteni. Ő már előre látja, hogy ha olaj nélkül sütsz, akkor tönkremegy a serpenyő és neki kell újat venni. Az első reakció általában ilyenkor az, hogy ráordítunk a másikra. Utóbb kapcsol a szülő, hogy másképp is lehetett volna, de a tartása miatt nem fog odamenni és bocsánatot kérni. A gyereke pedig így azt hiszi, hogy sosem változik, és egy idióta.

24 éves nő vagyok, a párommal élek. Néha olyan, mintha a 31 éves pasi 13 lenne :D Nagyon idegesítő tud lenni, és szörnyű tehetetlenül végignézni ha valami maradandó károsodást okoz a lakásban. A multkor pl véletlenül leégette a teflon serpenyőben a tasakos levesét (nem téma, hogy volt normális kaja a hűtőben). Dobhattam ki a TEFALT. Végtelenül boldog voltam, gondolhatod. De törte már el az akváriumot, pakolásnál behorpasztotta a hűtőt és soha- de soha nem képes megjegyezni, hogy az evőeszközös fiókba nem dobjuk a használt konyharuhát. :D De rájöttem, hogy semmit sem használ, ha kiakadok és üvöltözök vele. Úgysem változik a dolog. Amíg neki nem lesz igénye a rendre addig rumlit hagy maga körül. Megtanultam higgadtan kezelni és humort kerekíteni belőle. Ami zavar azt elrakom én. Ez az, amire pl anyám 30 év gyereknevelési tapasztalattal a háta mögött mai napig nem képes.

Amit a legtöbb szülő elfelejt az, hogy az ilyen apró dolgokat felesleges elmondani, hagyni kell megtapasztalni. Valami hüyleséget művelsz a konyhában? Majd rájössz, hogy "B*meg, ezt nem így kellett volna" De már tudni fogod, miért és legközelebb nem csinálod. nem pedig azért nem mert megtiltotta. Ilyn egyszerű. Teljesen természetes h 17 évesen nem akarsz ilyen "jelentéktelen" dolgokkal foglalkozni. Apukádra ne maragudj. Egyszer még hálás leszel, hogy stabil volt a házasságuk és kiálltak egymás mellett. Inkább lesd el, hogy csinálják. Az én szüleim nem voltak ilyen összetartóak, ami akkoriban jól is jött, de most bajban vagyok, mert nincs meg az a modell ösztönből ami neked meg lesz. Sokkal több erőfeszítésbe telik megtanulni, kielemezni.

Anyukád hisztije érthetetlen. 1-2x előfordul, hogy az ember fáradt, elborul az agya, kibukik. De ha valakinek állandóan ez a megoldást stratégiája, akkor ott komoly gondok vannak. Ne aggódj, nem vagy rossz. Én a helyében örülnék, ha csak ennyi probléma van a gyerekemmel.

Valahogy viseld el és tanulj meg együtt élni vele ezalatt a kis idő alatt. Mondanám, hogy figyelj oda jobban a dolgokra, de tudom milyen egy ilyen anyával. Ma odafigyelsza serpenyőre és a mosogatóvízre, de holnap már az lesz a probléma, hogy miért nem 45 fokban hajtogattad a szalvétákat :D Kitartás csajszi, közel a cél!