Szülők! Ha megöregedtek, nyugdíjasok lesztek és esetleg a felnőtt gyereketek családjához költözök, megsértődtök, ha elvárják majd a rezsi rátok eső részét?

Most jól odamondtál!

Csak kár, hogy nem tudsz semmit...

Neked a szüleid minimum 18 évig ingyen hitelt üzemeltettek. Sőt, kapsz netet, telefont, fizetik a tanulmányaid, stb. Gondolom ennek a költségeit nem áll szándékodban törleszteni.

Ilyen gyerek mellett jó lenne nekem az otthon. Eladom a házam, hogy legyen beugró, a nyugdíjam leadom ott, cserébe szakszerű ápolást kapok. A gyerek meg nem örököl semmit. Sőt, ha többet kerül az otthon, mint a nyögdíj, majd rajta behajtják, úgyhogy választhatok jobb ellátást, elit otthont is.

Az meg nem az én bajom, ki és miből kapar el. ;)

Nagyjából ezért van, hogy a családok többsége inkább befogadja a nagyit, ápolgatják, "megtűrik". A nyugdíjasok mifelénk zokszó nélkül odaadják az utolsó fillért is a "gyerekeknek", csak a temetésre tesznek félre. Sok esetben ez 120-150 ezer csont nélkül, ami nagyon is jól jön havonta a családnak.

Közben rendben tartják a kertet, reggel 6-ra elsöprik a havat télen, megfőznek, takarítanak, és 0-24 bébiszitter szolgálat van. A szülőknek nem kell zsonglőrködni, hogy összeegyeztessék a munkaidővel az ovi nyitvatartását.

Mondjuk más egy család. És más, ha pár vérrokonnak muszáj egy fedél alatt lakni, pedig utálják egymást.

Felnőtt dolgozó emberként, anyaként azon (is) dolgozom, hogy legyen megfelelő tartalékom nyugdíjas, idős koromra.

Őszintén remélem, hogy soha, de soha nem fogok arra szorulni, hogy a gyermekem családjával tartassam el magam.

Azt a példát láttam otthonról én is, hogy fontos az előre gondoskodás, a takarékoskodás, a jövőre is kell gondolni és félretenni (na nem 50+ évesen elkezdeni, hanem már sokkal, de sokkal korábban!)

Egyedülálló anyaként is ezt tartom szem előtt és a havi költségvetés tervezésekor a rendszeres havi "rezsi" jellegű kiadásaim között van a nyugdíj célra fizetett megtakarítás havi összege- így úgy számolok vele, mint egy hó elején kötelezően fizetendő.

Természetesen az élet hozhat bármit, így minden előrelátásom ellenére is kerülhetek olyan kiszolgáltatott helyzetbe, amikor a gyermekem segítségére kell, hogy számítsak. Ezesetben természetes, hogy az anyagi lehetőségeimhez mérten állnám a lakhatásom, étkezésem stb. költségeit és természetes, hogy ahogy fizikai erőm is engedi, úgy besegítenék a családban, amit tudok.

Akár a háztartási dolgokban (főzés, bevásárlás, takarítás stb.), akár az unokát hozni-vinni, vigyázni rá a szünetekben- bármiben, amit megbeszélek a családdal, amiben egyetértünk, felosztunk egymás között.

Sőt, ha jó erőben lennék, szívesen rendezném pl. a virágoskertet vagy egészséges befőttekkel stb. tenném bele a "részem" a családi kasszába vagy pl. adminisztrációs munkákba besegíteni, ha a család egyik tagja vállalkozást visz. Rengeteg lehetőség van és tényleg azon múlik, hogy a család tagjai miként állapodnak meg.

Borzasztóan rosszul élném meg a teljes kiszolgáltatottságot, még akkor is, ha a gyermekem, családom feltétlen szeretetével párosulna.

Mivel dolgoztam korábban a magánegészségügyi/magánszociális szektorban, így tudom azt, hogy az idős otthonok sem feltétlenül jelentenek rosszat, sőt el tudom fogadni, hogy van az az élethelyzet, van az a fizikai betegésg/állapot, amikor a legoptimálisabb választás. Nem várnám el azt, hogy a hozzátartozóim 24 órában ápoljanak (és megérteném azt is, hogy ez egy külön szakma és bizony nem feltétlenül tudja aszakszerűen végezni a legjobb szándékú rokon sem), nem várnám el, hogy ezért a gyermekem vagy a házastársa feladja a munkáját, rámenjen a szabadidejük stb.

Ilyen helyzetben, amennyiben szellemileg ép vagyok, én magam javasolnám az otthont.

Számtalan példát láttam jól működő, szeretetteli, egészséges és igényes feltételeket biztosító intézményekre. Igen, itt is fizetni kell- remélhetőleg a tartalékaim, a leendő nyugdíjam ezt tudja majd fedezni.

Itt is lehet opció az, hogy a családhoz közeli, megbízható helyet választani, a családtagok látogathatnak vagy ünnepekre elvihetnek magukhoz- ez is mind attól függ, hogy milyen erős a kapcsolat.

Amennyiben olyan időskori betegségem lesz (alzheimer, elbutulás, agyvérzés következtében szellemi hanyatlás, bénaság stb.) ami lehetetlenné teszi azt, hogy felügyelet nélkül, ömálló életet élhessek, úgy szeretném, ha olyan gondozó otthonba kerülhetnék, ahol egészségügyileg is jól gondomat tudják viselni.

Sokan nem gondolnak erre, de erről (is) érdemes kéőbb a családtagokkal beszélni, akár írásban is nyilatkozni, amíg még egy idős ember szellemileg frissen tud dönteni a sorsáról.

Sajnos nagyon sok példát látok a környezetemben arra, hogy a mostani felnőtt, gyermeket nevelő és idős szülőkkel rendelkező generáció (30-40-50-es korosztály) egyszerűen nem gondolkodik előre a nyugdíjas éveiről. Igaz, sok olyan élethelyzet is van, amikor egyszerűen nem telik takarékoskodásra- illetve van ennél sürgetőbb kiadás is (pl. lakáshitel stb.) vagy sokan feketén dolgoznak, nincsenek bejelentve vagy minimálbérre stb.- mégis érdemes azért elgondolkodni, hogy mi lesz velünk 10-20-30 év múlva.

Eddig a dolog anyagi része.

A másik a lelki oldal: én igyekszem úgy nevelni a gyermekemet, hogy jó kapcsolatunk legyen, ami őszinteségen és szereteten alapul. Segítem őt abban, hogy értékes, tanult felnőtté váljon, mellette állok és bízom abban, hogy példát tudok számára mutatni arról is, hogy mekkora érték egy jó szülő-gyerek vagy családi kötelék.

Így remélem azt, hogy amikor majd én kerülök nehéz helyzetben, akkor is mellettem áll majd.

Azok, akik a 16-17-18 éves gyerekeiket fenyegetik azzal, hogy költözzenek el, középiskola mellett fizessék a megélhetésük ráeső részét stb.- azok nincsen mit elvárjanak a felnövő generációtól.

Úgy kell hozzáállni a családtagokhoz, ahogy mi szeretnénk, hogy foglalkozzanak velünk öregségünkre.

kérdező: ez az "ingyen hotelt üzemeltet" megjegyzésed számomra azt sugallja, hogy nem éppen szeretetteljes a kapcsolatod a családoddal. Normális helyen ilyen beszólások el sem hangzanak.

Mi a valódi probléma? Ki vagy te a történetben?

Hat nalam forditve lenne :-D

Ha anyu hozzam koltozne akkor en adnam neki oda a keresetem h ossza be

Mivel ezerszer jobban magy neki mint nekem

Tuti tobb megtakaritast kihozna mint amennyi nekem sikerul

De nala ez alap h segit minket ahogy tud

'Neked a szüleid minimum 18 évig ingyen hitelt üzemeltettek. Sőt, kapsz netet, telefont, fizetik a tanulmányaid, stb. Gondolom ennek a költségeit nem áll szándékodban törleszteni. '

Aki így szül gyereket az aztán csodálatos ember lehet! A gyerek nem kérte, hogy megszülessen, a törvény szerint is kötelessége valalkinek gondoskodnai róla, nehogymár a lábadat kelljen csókolgatnia amiért nem hagyod éhenhalni!