Ti apátokat vagy anyátokat választanátok ebben a helyzetben?

12 éves koromig anyám meg apám együtt neveltek engem, de anyám eladósodott, ezért hogy fedezni tudja a hiteleket meg a rezsit (apám nem segítette őt) kiment külföldre dolgozni. Ezért én apámra maradtam, és apámmal éltem eddig az ő saját nagy házába. Viszont az életem megváltozott. Apám nem fizetett kb rám semmit, úgy jártam iskolába mint 1 csöves kinőtt ruhákba, nem mosott soha, illetve nem is étkeztem mindig elém volt doba 1 kakaós csiga és azt ettem tejjel, de főtt kaját nem ettem, mert apám nem tudott főzni, de menzára se fizetett be. (Néha volt valami tészta féle persze, annyit tudott csinálni). Ezeknek a dolgoknak ellenére apám azt mondja jól nevel ennél jobban nem tud, mert engem nem lehet, meg hogy én idegroncs vagyok amióta kiment anyám. Persze amikor kiment sokat sírtam, meg romlottak a tanulmányi eredményeim depressziós voltam, de apám le*szarta, nem vitt el orvoshoz meg semmi. Az idő közben meg megutáltam anyámat amiért itt hagyott engem nem beszéltem vele sehol kb 4 évig, aztán most nyáron felkerestem kimentem hozzá külföldre, aztán telejsenn megváltozott, van 1 férje aki apámnak az ellentéte tehát jó ember, vallásos, tisztelet tudó. Anyám elmondott sok mindent amiről nem tudtam, ezért sajnáltam őt. Amíg velük voltam szó szerint boldog voltam sokat hülyéskedtünk, nevettünk. Aztán most anyám felhívta apámat, hogy neveljen normálisan, normálisan étkeztessen, mert fejlődésben vagyok stb, és szóba került az ha apa nem tud nevelni, akkor nevel majd anya. Erre apa annyit mondott, hogy persze, nyugodtan, legalább minusz 1 teher lenne, meg nem kéne engem eltartani. (az eltartás annyi hogy itt lakom, fürdök de mint mondtam kb étkeztetés szempontjából nem költenek rám semmit, és nem járok sehova sportolni meg semmi) Aztán amikor lerakták a telefont apám azt mondta áruló vagyok, mit mertem én panaszkodni anyámnak, takarodjak akkor hozzá de viszont akkor majd az ő örökségéből (ami nagyon sok pénz, meg ház) nem kapok semmit. Erre én mondtam neki hogy nekem nem éri meg tönkre tenni magamat melletted azért, hogy sok pénzem legyen.

Viszont anyámékkal csak az a gond, hogy eléggé messze laknak 1 kis faluba és nekem az olyan rideg, félelmet keltő, plusz a tanulmányaimat úgy tudnám folytatni hogy kolis lennék, ami megint nem akarok lenni. Ezeket leszámítva egyből mennék. :)