Hiába próbálkozom, mégis mindig a nevetség tárgyává tesznek! Miért?

22 éves vagyok. Az egyetemen a vizsgák miatt és az azt követő helytelen táplálkozás miatt felszedtem 3-4kgot, tehát 66 kg-ra ugrott a mérleg nyelve a 167 cm magasságomhoz képest. 60 kg a célom! Ha híztam is, akkor husisabb lettem: csipőmön látszodott +a hasamon, combomon, tehát a problémás területeken mint minden nőnek... Hízós fajta vagyok, tini korom óta ügyelnem kellett az érkezésre, h miből mennyit ehetek. Néha elengedem magam, de a legtöbb esetben igyekszem odafigyelni a kaják összetételére és a bevitel mennyiségére.

Szóval, lassan 1 hónapja megint vissza álltam a diétás ételekhez. 1 hónapja nem ettem semmi tésztafélét, csokit, semmi felesleges szénhidrátot. A párom is megjegyezte, h szépen látszódik, h centikben biztosan fogytam. Mivel olyan emberből vagyok aki "egészségtelen" dolgokon nőtt fel, nehéz megállnom, h pl ne egyek egy tányér túrós csuszát, vagy valami tésztás finomságot.

Ma ebéd után beszélgettünk kint a teraszon anyummal és a tesómmal. Szóba jöttek a kaják és megjegyeztem, h mit meg nem adnék egy kis lasagne-ért. Erre anyukam egyből, h: "Neked nem kell enned olyanokat, így is h meghíztál!"... Tesóm meg helyeselt. Aztán szépen, de sértődve mondtam neki, h egy hétig sem tudnának ők úgy étkezni ahogy nekem kell, de kritizálni meg oktatni ilyen emberek tudnak. Jöttek a lelkizős szövegek, h mit veszem úgy a szívemre, vicceltek stb. Hát számomra ez nem volt vicces mert baromira nehéz úgy lenni egy olyan háztartásban ahol napról napra finomak vannak főzve, de mégis megállom, h nem eszek... Anyumnak sincs top modell alkatja, ő 1 hónappal ezelőtt kezdte, h velem fog diétázni h nekem könnyebb legyen. Na aznap már hozta be a túrós tésztát magának...

Miért kritizálódnak velem, miközben igyekszem?? :(