Elrontottunk valamit? 30 eves fiunk meg mindig velünk el, munkája nincs. Hogyan neveljük eletrevalobba?

@ felnőtt férfival már nem úgy tárgyal az ember, mint egy 12 éves gyerekkel,

Nem is ezt írtam. De ez az ember nem is 30 éves felnőtt férfi. Csak biológiailag.

"Felteszem, többször szóba került már, hogy mik a tervei, e..."

Feltételezés!

Lehet sosem volt ilyen komoly beszélgetés. És pont kell neki egy ilyen. Lehet, hogy volt ilyen beszélgetés, de nem értette meg rendesen, nem hallgatták meg. Ki tudja.

Mindenesetre abban legalább egyet értünk, hogy az elején támogatni kell, hogy el kell indítani a jó úton. A különbség, hogy te egyből "kidobod, mint macskát szarni" a cuccaival együtt én meg emberként kezelem és fokozatosan értetem meg vele a helyzetet.

# 17-nek fontos meglátásai vannak. Amíg 100ezer forint egy 30nm albérlet felszerelés nélkül bp-n, addig, szaporodni fognak azok a 30asok, akik az anyjuknál laknak.

Kapott is 0%ot, mert elég kidobni a gyereket, aztán majd híd alatt el lesz. Gratulálok annak, aki ilyet csinál, igazán embertelenül viselkedik!

# 18 "élet természetes rendje az, hogy leválunk a szülőkről felnőttként"

Nem egészséges kiszolgáltatottan a szülők nyakán lógatni a lábat és nem is fenntartható. Ez OK. De az, hogy nem természetes együtt élni a szülőkkel felnőttként - az hatalmas Bullshit :)

Nagyon jól működik az is, ha egy házban élnek külön bejárattal, külön háztartásban és életük végéig segítik egymást kölcsönösen, de nincsenek egymásra utalva, külön is meg tudnak élni. Természetes dolgokról nem lehet beszélni civilizációban, amikor rég már nem a természet szerint élünk. Nézz meg egy natív, természetes népet. A család együtt él egy közösségben, nem vándorolnak el messzi tájakra. Ne keverjük már a "természetes" maszlagot a "civilizált" és "kapitalista" valósággal.

Tudom, hogy nem így gondoltad, de ezt írtad. Az önállóság nem ellentétes azzal, hogy nem hagyjuk el a szülők házát. A kérdező esetében egyértelmű, hogy nem jó, ami van, mert nem veszi ki a részét a felnőtt életből, mikor már felnőttként kéne viselkednie. De azzal jönni, hogy mi a természetes, nem a legjobb szóhasználat. (azért ment a zöld, mert a többi mondanivaló jó)

"Felteszem, többször szóba került már, hogy mik a tervei, e..."

Feltételezés!

Lehet sosem volt ilyen komoly beszélgetés. És pont kell neki egy ilyen. Lehet, hogy volt ilyen beszélgetés, de nem értette meg rendesen, nem hallgatták meg. Ki tudja. "

Milyen komoly beszélgetés??? Egy családban kellett, hogy legyen arról szó, hogy hova megy a gyerek középiskolába, netán utána továbbtanulni, milyen szakmája/végzettsége van, hogyan tud elhelyezkedni. azt pedig, maga a kérdező írta, hogy biztatták többször a különköltözésre. Látja a szülei példáját, pontosan tudja, hogyan működnek a dolgok az életben, szó nincs arról, hogy el kéne magyarázni neki a munka és az önállóság fontosságát, mert nem érti. egy frászt, nem AKARJA érteni.

És igen, lepontozhat minden kis lúzer, de valóban kivágnám cuccostul, nem 30 évesen, már sokkal korábban, ha jelét se adja annak, hogy legalább próbálkozik az elhelyezkedéssel. Erre a sajátjaimnál pl. nem kell, hogy sor kerüljön, mert amellett, hogy minden támogatást megkapnak a továbbtanuláshoz és az önálló élet kezdéséhez, világosan és egyértelműen, konszenzus alapján meg vannak húzva a határok is. Véleményem szerint ez korrekt, az viszont nem, ha a "gyerek" visszaél a szülei végtelen türelmével (és bocs, kérdező, egy kicsit a butaságukkal is.)

A megfogalmazásokat és az ellentmondás kereséseket félre téve a legtöbben ezt mondják:

- Ne tűrjetek, lépjetek! Ez nem csak a saját de a gyerek érdeke is hosszútávon.

- Beszéljetek vele komolyan úgy, hogy meg is értse!

- El kell kezdenie felnőttként élni és felelősséget vállalni saját magáért! Meg kell tanulnia saját magáról gondoskodni!

- Határozott, konkrét lépésekkel el kell jutni az önállóságra meghatározott időn belül!

- Ha látszik, hogy önállóan tud már élni, AKKOR el kell kezdenie önállóan élni.

- Az elején kell neki a támogatás, de a számonkérés is!

- Rövid időn belül (3-6-9 hónap alatt) önállósodnia kell! Kell az ultimátum, de ne azonnal kerüljön utcára.

- Akciótervet fel kell állítani és betartani a határidőket! Keményen! Ha nem tartja az időket, akkor is tartani kell a tervhez magatokat. A végén ki kell tenni!

- Az elején egyezzetek meg egy szigorú határidőkben, amit ő is elfogad. Ha ebbe nem egyezik bele, akkor érdemes szakemberhez fordulni, mondjuk egy jogászhoz, hogy mi az a lépés, ami még legális, de el tudja indítani a gyereket.

És ha valaki azt mondja a rádióban, amit a Class FM-es és Music FM-es reggeli műsorban is hallani, hogy a kis gyerekeknek nem való a házimunka, akkor azt vágjátok arcul és mutassátok meg mit lehet azzal elérni.