Elmondanátok a sógornőtöknek ha tudnátok, hogy a bátyátok nem egyformán szereti a gyerekeket?

Bár ekkora gondjaim lennének :D

Ha tudnád, miket hallok és engedek el a fülem mellett én! :D De nem érek rá más dolgával foglalkozni.

Kérdező, te egy ilyen "minden lében kanál" típus vagy, igaz?

Az Isten óvjon meg mindenkit az ilyen emberektől, mint amilyen te vagy!

Milyen egy szőrszálhasogató idegesítő kis pcsa lehetsz! :)

Persze, hogy jobban szereti a sajátját! Ki nem??

Nem a Te dolgod!!

Sógornőd pontosan tudja ezt!!

Talán a bátyád próbálja szeretni, de ennyit tud magából kihozni, még így is becsülendő.... Változhat ez is!

Dehogy mondanám el.

Szerintem érdemes lenne arra a kérdésre egy őszinte választ adnod magadnak, hogy ha elmondanád, akkor azzal kinek használnál bármit is, és kinek ártanál, vagy legalábbis kiben keltenél rossz érzéseket, és ha ennek ellenére még mindig úgy érzed, hogy nem akarod magadban tartani, akkor akkor azért szerintem gondolkozz el azon, hogy milyen szándék, milyen motiváció vezérelne?

Amúgy szerinted a sógornődnek nem természetes, hogy egy apa a saját vér szerinti gyerekét máshogy szereti, máshogy kötődik hozzá? Nyilván örül, hogy a bátyád elfogadta egy másik férfi gyerekével együtt, és igyekszik jó apukája lenni.

A bátyád részéről pedig az, hogy sem a sógornődnek nem mondja ki azt, amit a másik bátyádnak, sem a nagyobbik kisfiúval nem érezteti, hogy őt kevésbé szereti, az nem álszent viselkedés, hanem pont a szeretetre való képesség és az érzelmi intelligencia jele, ami inkább becsülendő.

Egyébként azt tartom a legvalószínűbbnek, hogy te lennél az egyetlen ember, aki felé megváltoznának mind a bátyád, mind a sógornőd érzései, ha erre a lépésre szánnád el magadat, és azzal gondolom, te is tisztában vagy, hogy nem pozitív irányba, mert a bátyád ezt joggal élhetné meg a hátbatámadásának és minimum rosszindulatú megnyilvánulásnak.

Ez elég sokrétű ügy. Én röviden azt mondanám, hogy amíg nem tapasztaltál ilyesmit, vagyis jobbat mondok, nem nőttél fel annyira, hogy megpróbáld mások helyébe érezni magad, addig ne kavard a szart.

Az emberek többsége nyilván jobban szereti a saját gyerekét, mint aki nem az övé, csak neveli, és nem is ő maga választotta ki örökbe fogadásra. Ez ösztön. Erről senki nem tehet. De: ez nem azt jelenti, hogy a másik gyereket nem szereti (butára lefordítva a példát: két kedvenc ételem a vadas és a milánói makaróni... ha őszinte akarok lenni, a vadast jobban szeretem... de attól még, ha elmondom, mennyire szeretem a makarónit és jóízűen eszem, még nem hazudok). Plusz ilyen esetben... hát látszik, hogy a bátyád tényleg szereti a nőt, mert próbált ebben a helyzetben egy olyan megoldást találni, amivel a legkevesebb fájdalmat okoz. Mert ugye, 1, mindig vannak rosszakarók, akik kiforgatják a szavait, aztán mennek pletykálni (kérdező a legszebb példa), 2) nem biztos, ha diplomatikusan elmondja, a nő van annyira érett, hogy felfogja, hogy ez nem tudatos dolog... vagy hogy nincs annyira önkritikája, hogy elfogadja, hogy a más apától származó zabigyerek nem a favorit. És már a megcsalások után azért nem a legstabilabb a kapcsolat...