Szerintetek mi az, amit egy szülőnek "kötelező" kifizetni a gyerekének és hány éves korig?

Relatív ez a kérdés. Az én szüleimben még a legkisebb ösztönzés sem volt arra meghogy támogassanak bennünket a tesómmal. Maximum egy matek korrepetálást és egy havi diák uszodai bérletet kaptam amikor gimis voltam. Ruha, cipő nagyon ritkán. Amint leéretségiztem kb, elhajtottak és megmondták hogy ők tanítatni nem tudnak meg ilyen hülyét mint én ( gyengébb képességű gyerek voltam akit soha nem zárkoztattak fel) minek iskoláztatni. Menjek férjhez vagy találjak munkát. Anyám közben soha nem vett Diornál rosszabb kozmetikumot, cipő/ruha, ékszerek minden megvolt.

Azt veszem észre hogy nagyon sok szülő megprobál mindent megadni a gyerekének, autót/ lakást vesz nekik, tanítatja őket. Sajnos én nem ilyen helyre születtem, de ha egyszer lesz gyerekem születésétől kezdve nyitok számlát neki ahova havonta utalok majd hogy 18-20 évesen ne üres zsebbel kezdje az életet. Támogatni fogom tanulásban is.

Ma 25 éves vagyok, azt nem mondhatom hogy anyámék segítenek de nem is érdeklem őket igazából.

Mivel külföldön élek rendszeresen jön a telefon mi kellene ( ruha/ kozmetikum/cipő) nekik amit vegyek meg és postázzak, olyan dolgok amik nem elérhetőek Budapesten vagy sokkal drágábbak.

Szerintem nem az életkoron múlik, de semmi sem kötelező. Ha 18 éves kor alatt nem vesz ételt, nem fürdeti, nem ruházza, akkor elveszik tőle a gyereket, de az ilyennek minek gyerek? 18 éves kor felett jogilag már nem kell eltartania, de szerintem egy normális szülőnek nem kortól függően van gyereke, hanem egy életre vállalta. Sokan írták, hogy a gyerektől is függ. Mégis miért? Akik ezt mondják mit gondolnak a gyerek miért lett ilyen (drogos, nagyképű, lusta, stb)? Gyerekként a szülei nevelték, aztán igaz az iskola is beszállt a nevelésbe, de a szülők választottak neki iskolát, ha érdekelte volna őket a gyerekük sorsa, akkor normális iskolába adják, ahol nem züllik el, illetve figyelik a gyerek és ha valami nem oké, akkor időben észbe kapnak. De sokszor a szülői felfogással is gondok vannak. Hogy a saját példámat felhozzam:

Általános iskolában volt két melegítő nadrágom, 2 melegítő felsőm és 3-4 pólóm, ezekbe jártam, 1-2 hetente lettek kimosva, nem egyszer jegyezték meg az osztálytársaim, hogy "mi ez a büdös"... eléggé szégyelltem magam. Esernyő se esőkabát nem volt itthon, mondván, hogy úgyis közel van az iskola, hát szerintem gyalog 10 perc alatt is simán ellehet ázni, ha nagyon esik. Általában kapott cpőkben jártam, újat 2 évente kaptam (osztályképet elnézve a 7.-es és a 9.-es osztályképen is ugyanaz van rajtam), egyik télen 3 számmal nagyobb bakancsot kaptunk, abban jártam és azzal piszkáltak az osztálytársaim, hogy miért hordok ilyen nagy cipőt, ugyanis kívülről is látni lehetett, hogy óriási. Persze apukámban felmerült, hogy vajon miért nincsenek barátaim, hát szerintem egy normális szülő számára ilyen körülmények között ez egyértelmű lett volna. Ráadásul elmenni sem tudtam volna sehova fagyizni, moziba, stb., mivel egy 14 év alatti gyerek nem dolgozhat.

Középiskolában ugyanez ment, zsebpénzt sosem kaptam, vajas kenyeret vittem reggelire, mert más nem volt itthon, itt is kaptam a piszkálódásokat, sosem felejtem el a következő beszólást: "hol veszel ennyi ugyanilyen ruhát ami mindig rajtad van?"

Mondanom sem kell, hogy itt sem voltak barátaim, diákmunkát kerestem, de nem tudtak adni, csak fiúk számára volt nehéz fizikai én meg ugye lány vagyok. 17 évesen felvettek árufeltöltőnek, 18 évesen érettségiztem, előtte anyám tiltakozott, hogy nem mehetek érettségizni, mert ő azért nem fog fizetni. Persze cigire volt pénz. Jelentkeztem érettségizni majd egyetemre, elég jól tanultam így felvettek, de anyám ki akart dobni, hogy betöltöttem a 18-at, családi már nem járt utánam, így menjek amerre látok. Apám mondta, hogy nem kell elmennem, de ők nem fogják fedezni az egyetemi tanulmányaimat, ha tanulni akarok dolgozzak meg érte. Így egyetem alatt végig dolgoztam, januárban végzek, anyám alig várja, hogy eljöjjön a diplomaosztóra, de várhatják...

Ezt csak azért írtam le, mert sokszor nem a gyerek viselkedésén múlik, hanem a szülői hozzáálláson. Én normális viselkedésű gyerek voltam, drogozni, inni ha akartam volna se tudtam, mert nem volt rá pénzem, nem jártam el bulizni, mégsem kapta meg az alap ellátást sem.

Szerintem egy szülőnek arra kell törekednie, hogy jó legyen a gyerekkel a kapcsolata, amíg csak kell addig megadja neki legalább az alapvető szükségleteit kielégítő dolgokat (egészséges kaja, normális ruházat, tisztálkodás, fűtés, tanulási lehetőség), így a gyereknek is könnyebb elindulnia az életben. Ha valaki azért vállal gyereket, hogy 18 éves kora után kidobja akkor inkább húzzon gumit, ha mégis összejött akkor adja örökbe a gyereket olyanoknak, akik vágynak rá.

Nekem ha lesz gyerekem, akkor élete(m) végéig támogatni fogom mindenben, amire szüksége lesz, persze épeszű korlátokon belül.

addig, amíg nem szerez végzettséget. hogy az a végzettség egy egyszerű szakma, vagy egy 6 éves orvosi egyetem, az a gyerekem döntése. én mindenképp támogatom, amíg nincs végzettsége. nyilván elvarom, hogy ne éljen vissza vele. ne járjon 8 évig egy 3 éves egyetemre... stb. és hogy azért ne akarjon kihasználni minket. de alapvető szinten:lakhatás, kaja, ruhák, kozmetikumok, telefon számla, iskolai könyvek, bérlet ... ezeket megvenném, akkor is, hogyha már 22-23 éves. HA tanul és tényleg komolyan veszi. egyéb extra dolgokat, mint fesztiválok vagy nyaralás, azt viszont már maga fizetné 18 éves kora felett. de eltartani eltartom, amíg tanul. és nyilván utána is még pár hónapig, amíg nem talál munkát.

nem célom életképtelen gyereket nevelni. de az sem célom, hogy ne tudjon tanulni rendesen, mert mellette melóznia kell. láttam ilyet az egyetemen, hogy valakit egyáltalán nem támogattak a szülei. éjszakánként dolgozott és minden hétvégén. nem irigyeltem. és nem is sikerült úgy teljesítenie, ahogy tudott volna, hogyha nem kell ennyit dolgoznia.

nem értem azokat a szülőket, akik szerint csak 18 éves korig kell támogatni a gyereket, utana tartsa el magát... nem ezt a világot éljük már! alapból sokan 19-20 évesen érettségiznek. amivel kb kitörölhetik... én nem akarnám, hogy egész életében betanított gyári munkás legyen.. inkább eltartom 24-25 éves koráig, hogyha így jó élete lesz a későbbiekben.