Hogyan segíthetnék apámon és magamon?
Teljes mértékben kontrollálni akarja az életemet. 24 vagyok.
Már 12 éves koromban eldöntötte, hogy a közelében kell maradnom (házat vett amit be is rendezett). Tudom, ezért sokan hálásak lennének, és én is úgy próbálok rá tekinteni a jelen gazdasági állapotok mellett mint egy kedves gesztus...illetve ha összeszedem majd magam az életben, másik lakást tudok venni, így nem "ugrálok". Ez csak egy példa, hogy kb. milyen szintű a kontroll, és mikor kezdődött.
DE
Az egy dolog hogy ő eldöntötte hol éljek, ő azt is eldöntötte, kivel házasodjak össze, kitől legyen unokája. Állandóan erről a férfiról beszél, mindig nézi, ott van-e az autója a munkahelyén, már az illető kollégáival is beszélt, hogyan kellene a fiatalokat "összehozni"...anyám halála óta az én férjhez adásom még inkább a mániájává vált. (Egyébként az anyja ugyanezt csinálta vele is, anyámmal a házasságuk olyan is volt.) Hozzátenném a kiszemeltjével nem is ismerjük egymást, egyszer láttam, de meg sem ismerném, ha szembe jönne velem. Tökéletesen irreális konstrukció.
A sztori eddigi részéig lehetne a félig-meddig logikus, itteni divatos tanács, hogy "gyerekként kezel, állj a sarkadra, költözz el, majd hozzászokik!" , ám itt jön egy új
DE
Nos, édesanyám betegségekor se volt a legstabilabb lelkiállapotban, "enyhén" xanax függő, és gyakran vannak suicid gondolata is (a szűk családban is volt már rá példa sajnos). Tehát ha kapom magam és itthagyom, van rá esély hogy szomszéd néni lógva találja egy kerti fán... akármennyire is kerget az őrületbe engem is, sajnos be kellett látnom, hogy erősen sérült. Nem volt túl szép a gyerekkora sem.
Magamtól ötletelve pszichológushoz, pszichiáterhez vagy akár egy normálisabb paphoz kellene elrángatni, de egyelőre a szemészetre nem hajlandó elmenni, pedig a fél szemére már alig lát. Nem számít hogy elkísérném, leszervezném (illetve "le is szerveztem", de kb. augusztus végére kapott időpontot).
Mit tegyek? Hasonló állapotban vagyok mint ő, annyi különbséggel, hogy legalább látom, hogy gond van. Ő viszont úgy gondolja, a dolgok efféle alakulása teljesen normális.
Kérlek, segítsetek!
válasza:Figyelj, muszaj meghuznod a hatart, hogy eddig es ne tovabb, mert belebolondulsz es tenyleg ugy lesz, ahogy o akarja.
Ne (feltetlenul) koltozz el, csak mondd meg, hogy van sajat eleted es te tudsz magadnak talalni olyat, akit szeretsz.
válasza: válasza:Pedig szerintem szakember sgeíthet csak, vagy egy összetartó család. Te sem áldozhatod fel az életedet és retteghetsz amiatt hogy apukád hülyeséget csinál, mert éppen nem a kiszemeltjével randizol. Gondolom van/volt már randi artnered. Az titokben ment? Nehogy megbántsd?
Egy normális, rendes nő is segíthetne. Ha lenne egy nő mellette aki támogatja, szereti.
Ez így nem oké, hogy feláldozod az életed miatta.
Mi történt 12 éves korodban? Akkor mentek szét anyukáddal?
Elsö: már próbáltam, reakciója hogy pár napra bedurcizott, majd kezdte elölröl
Harmadik: normál esetben ez a"legyen egy normális nö mellette" müködne, de annyummal se véletlenül nem müködött a házassága. Homoszexuális, csak maga elött is tagadja, holott volt is kapcsolata fiatal korában férfival. Csak ö sajnos meghalt. Apu aztán kezdett próbálkozni nökkek, ill. próbálta magával is elhitetni hogy normális. Öszintén szólva úgy érzem hogy a nekem kiszemelt férfiba is ö zúgott bele (folyton arról áradozik hogy szerinte milyen szép, illetve hogy miket venne neki). Nagyon nehéz eset.
Randizgatni randizgattam, csak tele vagyok gátlásokkal és egyik próbálkozásom sem folytatódott. Pont ezért pihentetni szeretném a társkeresös dolgot, és rendbe tenni magam. Ezt hiába ecseteltem, ö akkor is szervezkedik.
válasza:Részvétem.
2 dolgot tehetsz, vagy feláldozod az életed miatta vagy nem. Az nem is opció, hogy látogatod gyakran? És ha bemutatsz neki egy fiú barátodat mint a párod? 24 évesen ne legyenek gátlásaid.
Köszönöm.
Igazából az egyik tervem az volt, hogy kimegyek nyári munkára Amerikába, amiről ugye mindenképp vissza kellett volna jönnöm a vízum miatt, így legalább szokta volna, hogy nem vagyok itthon. Lehet időközben még össze is barátkozik valakivel. :D
Egyébként a legnagyobb gondja az, hogy mióta nincs anyu, nem tudja mivel lefoglalni magát. Vállalkozó, de válság óta nem olyan sikeres, nem megy úgy a bolt, emiatt element a kedve...régen viszont imádta, az egy nagyon jó időszak volt. ._. Valahogy rá kellene ébreszteni hogy az élet attól számára nem állt meg hogy anyu meghalt, illetve hogy elmúlt 50. Talán ha rájönne, hogy neki is van élete, akkor hagyná élni az enyémet.
Fiú barátaim nincsenek, valamiért (talán pont apu kritikái miatt) nem tudok a közelükben feloldódni. Amikor neten levelezek valakivel oké, akkor nem izgulok, egyébként még a chat se megy. ._. * voltam pszichológusnál, egyéb zavaraim is vannak, de elküldött a francba, miután úgy ítélte meg nem vágom fel majd az ereimet. avagy fizetni a tb-snek is kell(ene)*
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!