Miért nem hajlandó átgondolni amiket mondok?

Ahogy olvastam, amit írtál, teljesen magamra ismertem :D 17-18 éves koromban én is ugyanezt kaptam az anyámtól. Apa próbálta rávenni, hogy legyen engedékenyebb, hogy ott aludhassak a barátomnál, de apára sem hallgatott. A barátom kb. 40 km-re lakott tőlünk, egyszer meg voltam hívva az egyik haverja szülinapjára és úgy volt, hogy utána náluk aludnék (18 éves voltam). Az anyám megvádolt, hogy hazudok, felhívta a barátom anyját, hogy erről meggyőződjön (a barátom anyja is kérlelte, hogy engedjen náluk aludni, nem lesz semmi gond). Kiderült, hogy nem hazudok. Ennek ellenére óriási ordítozás lett a vége és 18 évesen kaptam egy pofont az anyámtól azért, mert a barátomnál akartam aludni (iszonyat dühítő volt, főleg hogy a mai világban már a kis 13-14 évesek is gond nélkül együtt alhatnak :D de ez már egy másik téma…). Majd eljött értem autóval a buli végén (olyan hajnali 2-3 felé). Kiderült, hogy elolvasta az üzeneteket a gépemben (akkor még az msn-t toltuk :D) és ordítozott a barátommal, hogy majd akkor aludhatok nála, ha ő fog eltartani. Ennek ellenére is együtt maradtunk, a barátom megértő volt. Számomra meg iszonyú kellemetlen, égett a pofám. Most 23 vagyok, már nem szól bele a dolgaimba (hálistennek). (Azóta már másik barátom van, de nem anya viselkedése vetett véget a kapcsolatunknak).

Én is folyton kiborultam, hogy tök rendes lány vagyok és kívántam bárcsak egy sokkal rosszabb, kezelhetetlenebb gyereke lett volna, mint én és akkor talán tudna értékelni:D Folyton jól tanultam (egyetemre járok), segítek ha kell, nincsenek káros szenvedélyeim….szóval nem sok panasza lehet rám azon kívül, hogy én is visszabeszélek (ami nyilván azért volt, mert sosem hagyott érvényesülni).

Így visszanézve én úgy érzem, hogy brutálisan féltett…mert ő nagy karriert álmodott meg nekem, és azt hitte, hogy ha nem alszok a barátomnál ezzel megakadályozza, hogy lefeküdjek vele…neki az egyenlő volt valószínűleg azzal, hogy biztos terhes leszek 18 évesen és lőttek az egyetemnek stb. Szóval túlparázta az egészet (ráadásul ezzel semmit nem akadályozott meg- persze terhes attól még nem lettem :D). Rosszul esett, hogy nem bízik bennem…hogy úgy kezel, mint egy gyereket. Úgy éreztem, hogy nem is ismer engem igazán…Nagyon fájt. :( Szóval teljesen átérzem, amit írtál….szerintem nem tudsz mit tenni ellene. Számtalanszor próbáltunk róla mi is beszélni, de mindig ordítás lett a vége. Olyan 20 éves korom körül leszállt rólam….:D Tudom, az még messze van…:/

Kitartás.