Mit tegyek, hogy apám megértse, nem akarok focizni?

20 éves leszek, és még mindig ott tart apám, hogy ő akarja megmondani, mit csináljak.

Kiskorom óta erőlteti a focit, elvitt állandóan akadémiákra anélkül, hogy megkérdezte volna a véleményem. Mindig is kis termetű voltam, egyértelmű volt, hogy sehova se vesznek fel. Arról nem is beszélve, hogy be voltam szarva mindig meccsen. Azon izgultam mindig, hogy mit fog mondani meccs után, persze mindig leugatott, elmondott minden sz*rnak, hogy én mit képzelek magamról, ő megtesz értem mindent, én meg ezt csinálom... Idegbeteg is, azon agyvérzést kap, ha nem hozom be a postát. Tehát normál gondolkodású ember látta volna, hogy ennek nincs értelme.

Így telt el a gyerekkorom, és most ott tartunk, hogy még mindig ő akarja megmondani, hova menjek focizni. Persze már nem járok, súlyzós edzést végzek, ami neki nem sport.

Ma is odanyomja a telefont a kezembe, hogy hívjam fel az egyik csapatnak az elnökét akivel ő már beszélt, hogy menjek oda. Mondom lol, minek hívjam fel, amikor a hátam mögött intézkedik. Erre ő, tőlem soha többet ne várj semmit, nem segítek neked többet semmibe.

Ezzel az egésszel azt érte el, hogy nem beszélek vele, persze ezért is engem hibáztat, hogy mindenről én tehetek.

Mit tehetnék, hogy megértse?