Mit tehetnék? Nagyon sokat veszekszem a szüleimmel.

A szüleimmel állandóan veszekszünk. Néha a nagy semmin. Sok mindent teszek, de ők ezt egyáltalán nem látják, vagy nem akarják beismerni. A házimunkában igaz nem vagyok otthon, nem tudok főzni, de néha elmosogatok, vagy kiterítem a ruhát. Jó, bevallom, másban segítek... pl nagyrészt én nevelem a gyerekeket. (Az egyik egy éves, a másik két hónapos) Nagyon, nagyon sokat vagyok velük, állandóan etetem, és pelenkázom őket akkor is, amikor anya itthon van. Már az is baj, ha a körmömet kifestem, mert akkor nem tudom felvenni a kisebbet. (Ez most történt). Sokat kiablunk egymással, csúnyán is szoktam velük beszélni, de egyszerűen nem tudom magam türtőztetni. Nyár van, de ha egy órácskat ülök, vagy feskszek, mert elaltattam a gyerekeket, akkor azt mondják, hogy nem csinálok semmit, sohasem lesz családom, meg ilyesmit. Nem hinném magam olyan semmirekellőnek, hogy pár év mulva ne tudjak családot alapítani. Megőrülök, mert egy könyvtri könyvet nem tudok leülni elolvasni. Afyilag nagyon leszívnak a gyerekek hogy szabadidőmben inkább csak fekszek. Már mondtam anynak hogy ga valami nem tetszik neki, akkor nevelje ő a gyerekeket de olyankor nagyon dühös lesz és azt monja hogy mit képzelek magamról. Attól még, hogy egyszer megetetem őket (ami hazugság), attól még nem foglalkozom velük sokat. Általában ebből adódik a vita. Nagyon elegem van abból, hogy nem ismerik el ,hogy igenis kiveszem a részem, sőt még töbvet. Néha agresszívvá válok emiatt, ezt nem tudom kontrollálni. Olyankor szoktam kiabálni, és káromkodni. Pedig régen megvetettem azt, aki csúnyán beszélt. De ők tették ezt velem, és addig nem szabadulhatok ettől az énemtől (sokszor sírok attól, ami lettem. Msokkal nem vagyok ipyen, ők kiprovokálják), amíg el nem költözök, de nem tudok mert suliba járok. Gyűlölöm őket, mert azt mondják, gyógyszert fognak nekem íratni mert nem vagyok normális, holott ők tettek ilyenné. Ha nem velük élnék, boldog lehetnék, és ők is mert ki sem állhatnak. Ne mondjátok, hogy üljünk le beszélgetni, mert velük nem lehet. Valami ms megoldás? Esetleg arra, hogy mit tegyek, hogy elkerüljem a vadállattá alakulásomat? Mert utlom magam, amikir itthon vagyok. Máskor kedves vagyok, boldog, és felszabadult. De amibt hazaérek, és meghallom a hangjukat, megőrülök. Mintha lenne valami a hangjukban, ami előhozza a rosszabbik énemet. Segítsetek,légyszíves.