Ma elvesztettem édesanyámat. Mit gondoltok, hogy a gyászfeldolgozás során normális-e a következő "vonás"?
Sziasztok!
Ma kaptam testvéremtől a telefont, hogy édesanyám, hosszú betegség után elment.
Azóta több esetben azt figyeltem meg, hogy számolgatom, mi lett más, mióta nincs velem.
Hogy jobban érthető legyen, írok példákat:
- egyetemen jártam és az volt bennem, hogy ezt már látja fentről
- főztem ételt, amit eredetileg neki is vittem volna, de így nincs aktualitása. arra gondolta, hogy most, hogy nincs már, másképp kell ízesítenem és gondolkodnom errő is
- hogy ez az első nap, majd este.... nélküle
és effélék. Egy szülő elvesztése mindig súlyos traumát is okozhat, de azoktól kérdezve elsősorban, akik már átestek ezen; viszonylag normális tudati reakció ez?
A válaszokat előre is köszönöm!
válasza:Mindenekelőtt őszinte részvétem.
Igen, normális a reakciód, próbálsz "megbarátkozni" a tudattal, hogy mostantól ő nincs veled, nem része a jelenednek. A gyászban az a legfájóbb, hogy az életed úgy megy tovább a nagy dolgoktól a kis apró hétköznapi részletekig, hogy közben az a valaki már nincs ott, vele nem kell számolni, neki nem lehet elmondani, megkérdezni, stb. Ezen mindenki átesik.
Sok erőt kívánok.
válasza:Sajnálom!
Kicsit minden ember más, és kicsit minden ember máshogy kezdi lassan felfogni a szeretett személy elvesztését. De alapvetően hasonló dolgok járnak az ember fejében. A gyászév is azért gyászév, mert egy év alatt megélsz mindenfélét nélküle: az ünnepeket, eseményeket, évszakokat.
válasza:Fogadd részvétem! Nyugodjon békében!
Igen, valahogy így, ahogy mondod. Minden gondolatunkban, minden tettünkben, akarva-akaratlan megjelenik az a tény (sajnos!) hogy ő már nincs velünk, hogy ezt + azt már nélküle kell megoldanunk.
És persze még rengetegszer kerülünk olyan helyzetbe, amikor az lesz az első gondolatunk, hogy: most ki fogja megmondani, hogyan, miként csináljak valamit??? Kihez fordulhatok, kivel beszélhetem meg??
Sohase feledd: akkor is ővele! Bármikor kérni fogod gondolatban, hogy segítsen, utána nem sokkal, de legkésőbb másnap reggel, ébredés után tudni fogod, hogyan is kell cselekedned egy adott nehéz esetben. Mindig veled lesz, mindig veled marad!
Köszönöm a bíztató szavakat. Viszonylag tapasztalatlan vagyok szülők elvesztésében. Eddig senkim nem halt meg, aki ennyire közvetlenül a környezetemben volt.
Volt már nagyszülő, de még nem értettem fel teljes ésszel azt, ami történt, ugyanis kicsi voltam.
Amúgy a közérzetem jó, már persze a normális szinten. Tehát tudok másra gondolni, mással foglalkozni, mégha nem is 100%-os koncentrációval.
Úgy gondolom, ez természetes.
A problémám csak az, hogy most anyukám meghalt és apum meg 80 felett van. Nem akarom az ördögöt a falra festeni éppen ezért fordítva is kérdezem meg:
Tudtok-e olyat, ahol a szülők közül ha az egyik meghalt, a másik fél több évvel túlélte? (mondjuk legalább 2-3)
Tudom, figyel rám és azt is, mikor volt rám büszke. És megfogadtam neki még tegnap (halála előtt), de ma is, hogy az emlékének tisztelgek előtte azza, hogy decemberben sikeresen megcsinálom a nyelvvizsgám. Ez egy fogadalom. ŐÉRTE!
Más is tett hasonló fogadalmakat, mikor elvesztette szülőjét?
válasza: válasza:Igen, még 80 felett is van még lehetősége!
Persze azt is tudni kell, hogy az édesapád egészségi állapota eddig milyen: van-e, volt-e olyan betegsége, szív, vérnyomás, stb. amely már régóta, tartósan gyógyszeres kezeléssel van egyensúlyban.
Illetve, hogy életüknek ebben a szakaszában még mennyire kötődtek egymáshoz lelkileg, érzelmileg, vagy leginkább már csak a megszokás, a "ha eddig kibírtuk, kibírjuk a többit is" jelszó tartotta őket egymás mellett!
Figyeljetek oda rá, ha azt veszitek észre, hogy kezd magába fordulni, hogy kezdi elveszíteni lelkileg, szellemileg a külvilággal a kapcsolatot, akkor lehetnek gondok. Minél kevesebbet legyen egyedül!
válasza:Köszönöm a válaszokat!
Mivel eddig egyszer sem vesztettem el szülőmet, ilyesmi, ilyen intenzíven még nem fordult elő. Egy-egy gondolatfoszlány volt, na de most ez azért más.
válasza:Fogadd őszinte részvétem, ismeretlenül is.
Igen, ez természetes gyászfolyamat. Nagyon sokáig szinte minden pillanatban, ami eddig hozzá kötött, vele volt kapcsolatos, eszedbe fogja juttatni.
Szinte olyan, mint a "kálvária".
Az ember végigjárja a stációkat. Minden családi évforduló, névnap, születésnap, Karácsony, Húsvét stb. egy-egy újabb felismerés, hogy ezt már egész életében nélküle fogja az ember megélni.
Ezek a stációk végül megtanítják az embert arra, hogy együtt éljen a hiányával.
A hiányérzet később átminősül, minél inkább előre halad az idő. A sírjáról való gondoskodás, a szép emlékek, a közös élmények, a régi történetek segítenek az embernek a belenyugvásba, hogy bizony a következő generáció már mi vagyunk, akik el fogunk menni.
Ez az élet rendje.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!