Normalis, ha egy szulo folyamatosan a sulya miatt szivatja a gyereket?

"Mondtam nekik, jo, akkor koplalok egesz nap, par ev utan meg jarhatnak velem majd az orvoshoz...

23L"

Kicsit elírtad a korodat? Ha most vagy 23 éves FELNŐTT, akkor pár év múlva, közel harmincévesen miért kellene az apucidnak járni veled orvoshoz? Egyébként így is járhatsz majd eleget orvoshoz, ha 23 évesen már elhízott vagy. Ha te 10 kiló pluszt vallasz be, akkor minimum 20 van rajtad, a belső szerveid, a szíved munkáját akadályozva. Meg ez a kamaszos hisztike, te nem bírsz tanulni és fogyókúrázni egyszerre... jah, nagy munka tanulás mellett NEM betolni azt a csokit...

Utolsó teljesen igazad van. Hidd el kérdező, én is évekig gyártottam a kifogásokat, hogy ma éppen miért nem tudom elkezdeni az életmódváltást, de azóta tudom, hogy semmivel nem nehezebb. Pedig másfél órát edzek legalább minden másnap, de van, hogy gyakrabban.

Ne akarj úgy járni, mint én. Volt egy brutális időszak az életembe, egyik napról a másikra pánikbeteg lettem. De ezt ne úgy képzeld el, ahogy a "szerencsésebbeknek", hogy havonta/évente egy-egy 5-10 perces roham. Ez felkeléstől lefekvésig, hónapokon keresztül tartott. Állandó szédülés, fulladás, szívdobogás. Szünet nélkül (kb. Mindennapos vendég volt nálam a mentő). Már temettem magam, mivel nem hittem a psziciáternek és nem voltam hajlandó bevenni a xanax-ot (hálistennek), de ajánlott egy alternatív megoldást: Egészséges ételek és SPORT!!! (Addigra közel 2 évet egy percet nem mozogtam) Az első edzésre k******rvanehezen vettem rá magam, na mondom most elvisz a szívroham, vagy az agyvérzés, meg amúgy is tuti mélyvénás trombózisom van, amit most felugrálok, leszakad, tüdőembólia kész vége, éltem 20 évet fakereszt (persze a pánikbetegség hipochondriával a legaranyosabb).

De az eredmény az, hogy azóta sem negatív gondolataim, se fizikai panaszom nincsenek.

Ja, és így utólag: KÖSZÖNÖM APUKÁMNAK, HOGY NEM HAGYTA, HOGY DAGADT NŐ LEGYEK, mert lehet itt jönni azzal, hogy a kutyák játszanak a csontokkal, meg a pasimnak így vagyok jó, ahogy vagyok meg amúgy is pár év és a vékony modelleknek befellegzett, plus size lesz a divat meg az első osztály párnázott, hidd el, hogy csak az áll le dagadt nővel (nem, nem molett a zsíros nő, nem is teltkarcsú meg nőiesen telt), akinek csak az jutott, de közben csorgatja a nyálát a mellettük elriszáló vékony combú formás seggű nőre.

Na pontozzon le az összes "első osztályú" nő, de ez akkor is így van.

Kérdező, egykori önmagamról beszéltem.

Azt már te érzed :)

"Heto rendszeresseggel kornyekeznek meg ferfiak"

Csak nem azok, akiket te is szeretnél, hogy "megkörnyékezzenek"!

Igaz??

Most vagyok 24 éves, 23 éves koromban, azaz tavaly fejeztem be magam is az egyetemet, utána egyből teljes állásban kezdtem dolgozni.

Egyetem mellett dolgoztam (nem keveset), mert engem a szüleim nem támogattak, mert nem tudtak, így mindent magamnak kellett megoldanom és mellette heti kétszer vagy háromszor elmentem edzeni és kínkeservesen leszoktam a cukorról, a sz*r kajákról.

Most, ahogy azt írtam, teljes állásban dolgozom és nincs vizsgaidőszak, hanem minden egyes nap 8 órában dolgozom, szellemi munkát végzek és egész nagy felelősség is van rajtam, tehát némi stresszel is jár ez. Most már heti 3x-4x edzem, továbbra is tisztán étkezem, magamnak főzök, nem otthonról viszem a kaját, sőt, ha hazamegyek még viszek is magamnak, ha tudom, hogy anyukám olyat főz, amit nem ennék meg.

Szóval lehet itt nyafogni "felnőtt nő" létedre, hogy piszlál az apád, de nem biztos, hogy rosszat akar neked, sőt. Egyébként nem értek egyet a b*sztatásával, de nálad sincs minden rendben, ha 23 éves korod ellenére szerinted a szüleidnek kéne orvoshoz kísérgetni téged.

A kifogások azok mennek, egy vizsgaidőszak nem lehet kifogás, mert később mi lesz? Ha el kell menned teljes állásban dolgozni, magadra főzni, mosni, rendben tartani a lakást, esetleg gyerekekkel is foglalkozni?

Csak arra célzok, hogy egyértelmű, hogy nem arról van szó, hogy nem tudsz, hanem, hogy nem akarsz lefogyni. Amennyiben meg ez a helyzet, talán meg kéne mondanod édesapádnak, hogy ez van és lehet, elfogadná, mert úgysem tud mit csinálni.