Mit csináljak, hogy felfogja, itt a barátom a legnormálisabb és ezen a korkülönbségen jelenleg kár fennakadni? Mi lett a családunkkal? Beszéljek anyával?

Kérlek segítsetek.

1 évvel ezelőtt volt egy normális családom: egy 15 éves és egy fél éves öcsém, és boldog szüleink. A nagyszüleinkkel is jó volt a kapcsolatunk.

Aztán tata bejelentette, hogy ő "szerelmes" és több, mint 40 év házasság után válni akar. Mama azóta többször nyúl nyugtatóhoz, mint ételhez és bolhából csinál elefántot, napi 30-szor felhív, általában engem, mert szinte már csak én veszem fel a telefont.

Utána anya megint terhes lett, ikrekkel. Ők koraszülöttek lettek, így anya először minden idejét a kórházban töltötte velük, most meg itthon van folyamatos gyereksírás. Közben kiderült, hogy apának elég régóta viszonya van... Sosincs itthon, az öcsénk az hol anyával, hol pedig bébiszitterrel van (a picuri).

A másik öcsém totál kifordult magából, jóban lett idősebbekkel, így kb reggel elmegy és éjszaka jön haza.

Aztán ma apa is nekem esett, hogy ki ez a fiú (3 hete próbálom nekik bemutatni a barátomat), nem akarja, hogy még egyszer a kocsijába üljek, vagy hogy nálunk legyen. Mondja ezt úgy, hogy őt péntek óta nem is láttuk fogalmam sem volt, merre van. És jelenleg a barátom a legnormálisabb személy az életemben, az összes "bűne" annyi, hogy idősebb (ő 20 éves, én 17 vagyok). De ne egy olyan ember mondja meg nekem, hogy kivel lehetek, akinek egy 19 éves lánnyal van viszonya... Plusz anya is itt van, akivel régen bármit megbeszélhettem, most pedig semmit.

Gyűlölök itthon lenni, mert arra emlékeztet, hogy milyenek voltunk és most olyan az egész ház, mint egy háborús zóna és tudom, hogy sosem lesz már ugyanolyan semmi. De közben az sem állapot, ahogy anya ehhez hozzááll. Mintha neki most csak ez a két baba lenne és kész. Plusz foglalkozik az öcsémmel, de azt is mintha "muszájból" tenné. Kérdeztem, hogy beszélt-e apával, mire megkérdezi, hogy "Miről?". Mintha a picik születése előtt apa nem akart volna összecsomagolni és elköltözni...

Tudom, hogy most ezt így hihetetlen elhinni, de mi szerettük egymást. Rengeteg közös programunk volt, folyton külföldre jártunk, összejártunk a barátainkkal. Most szerintem utoljára Karácsonykor ültünk le együtt az asztalhoz.