Akik itt mindig osztják a fiatalokat, hogy költözzenek el, tisztában vannak vele, hogy ez átlag fizetés-ingatlanárak mellett leheteten?

győr-moson sopron megye uyanilyen drága...

zala megye olcsobb,de ott a fizetés is kevesebb tehát a helyzet ugyanez

Igen, tisztában vagyunk vele milyen árak vannak, mégis sokan önállósodnak.

Én pl. nem jöttem gazdag családból, sőt... de vagy diákszállón vagy kollégiumban laktam, egyetem mellett dolgoztam egy csomót, összeálltunk többen, úgy béreltünk lakást, szóval MEG LEHETETT OLDANI!

Most is rohadt sokáig kerestem, mire találtam egy elfogadható árú albérletet másodmagammal, de lett. És 24 évesen elmondhatom magamról nő létemre, hogy nem a szüleim nyakán élek, nem függök senkitől, azt csinálok, amit akarok, de főképp nem panaszkodom a gyakorin, hogy "anyámék így-úgy..."

Valamit valamiért. ;)

"Az átlagfizetés minimum 500.000. "

Nézz utána a KSH oldalán, hogy mennyi az átlag fizu. Kb. 160 ezer, és ebben benne van a felsővezetők több milliós fizuja is. Vagy az önállósodás addig terjedt, hogy van egy saját lukat, de agyilag egy papírzacskóban laksz?

engem emiatt itt mindig lepontoznak,de azért leírom.

szerintem nincs értelme albérletbe menni,hogyha van más lehetőség is. egy átlag albérletre évi 1,5 millió forintot kiad az ember.. 2-3 év alatt már önerő saját lakáshoz. én annak a híve vagyok, hogy az ember spóroljon össze egy 2-3 milliót és vegyen saját lakást. persze sok a kamat meg a törlesztő, de legalább pár év után lejár és a rezsin kívül nem lesz más költség. ráadásul biztonságosabb is,nem tehetnek csak úgy ki, mint egy albérletből. magad újítgathatod a lakást,hiszen a tiéd..stb.. sok előnye van.

én ezt szoktam javasolni. lehet így 2-3 évvel tovább kell a szülői házban élni a spórolás miatt.. de inkább, mint hogy 40-50 évesen is albérletezzen valaki.

persze ha nagyon rossz a helyzet és muszáj lelépni a fiatalnak ahogy végzett a sulival,az más helyzet. de általában annyira nem rossz, hogy ennyire menekülni keljen. itt a kérdések is általában csak picsogások, nem olyan komoly probémák.

1. Azért nem ártana különbséget tenni aközött, hogy a szülei nyakán vagy a szüleivel együtt él valaki. A kettő nem ugyanaz. Az első nálam azokat jelenti, akik úgy élnek egy lakásban a szüleikkel, hogy semmit nem csinálnak (se meló, se suli, se házi-/ház körüli munka, semmiből nem veszik ki a részüket és esetleg még isznak/drogoznak és/vagy még balhéznak is a szüleikkel). A második, amelyik pont ennek az ellentéte. A kettőt nem ártana különválasztani. Az egyik nyilván elítélendő, a másik nem, bár sokan még az szüleikkel élő, de dolgozó/tanuló, segítőkész, jóravaló, fiatalokat is elítélik, csak mert még x évesen sem költöztek külön a szüleitől.

2. Az önállósodás nem ott kezdődik szerintem, hogy külön élek a szüleimtől. Itt a gyk-n is olvastam olyat (nyilván máshol is előfordul), hogy valaki külön él a szüleitől, mégis az anyja megy hozzá takarítani, vagy mossa a szennyesét, vásárol be neki stb. Az mennyire önállóság? Semennyire. Én anyummal élek, elmúltam 30, de nem várom el tőle, hogy kiszolgáljon (nem ő mos rám, nem ő takarítja a szobámat stb.), mindenben segítek - a főzést kivéve, az nem az erősségem - (házimunka, ház körüli teendők, szerelések nagy része, ügyintézés, anyagiak stb.). Amúgy meg, hogy erről kinek mi a véleménye, marhára nem érdekel!