Megengednétek a lányotoknak, ha csak erre gyűjtött idáig?

Igen, pontosan ezért írtam, hogy el kell vele beszélgetni erről, hogy úgy tervezze a jövőjét, ahogy azt te leírtad.

Szerintem te valamit félre értettél, én azon az állásponton vagyok, hogy megvehesse a kutyát, ha tud felelősséget vállalni érte :)

Én is mindig nagyon szerettem volna kutyát, pénz is lenne rá. De anyám nem engedi. Az egyetlen dolog ami egyelőre visszatart attól, hogy hazahozzak egyet az, hogy 1 éven belül elköltözök innen és tudom, mennyire nehéz állattal albérletet találni. Azt is meg kell értetni a lánnyal, hogy az a kutya azon a héten is kutya, amikor ő épp nyaralni menne, és 10 év múlva is kutya lesz, mire már karrierje/saját családja lesz. Szerintem egyébként ezt a részét a legnehezebb felfogni.

Bennem anyám mindig tudatosította, hogy nem akar kutyát. Előre tisztázni kellett volna a dolgot.

Ha megengeditek, el kell viselnetek azt a kényelmetlenséget, hogy ott lesz egy kutya. Ha nem engeditek meg, el kell viselni azt, hogy a lányotok álma füsbe megy, borzasztó nagyon szomorú lesz, emellett súlyosan csalódik bennetek, és szavahihetetlennek fogja tartani a saját szüleit.

Szerintem engedjétek meg, hogy megvegye azt a kutyát. Ráadásul még az is lehet, hogy ti is megszeretitek.

Próbáld esetleg el venni a kedvét tőle. Egy kutya tartása sok hátránnyal is jár.

Arról nem is beszélve hogy jópár dolgot maj széttép/rág majd a lakásban.

Nem, de alapból megmondtam volna, hogy semmiképp sem.

Anyukám mindig azt mondta a húgomnak, ha elindította a "kutyát akarok" lemezt, hogy ha majd nyerünk a lottón, lesz. (Akkor lesz pénz kertes házra.)

Nem igazán tisztességes dolog most kijelenteni, hogy nem engeditek, mikor másfél éve gyűjt rá, akkor kellett volna megmondani, hogy hozzátok nem hozhat kutyát.

Egyébként én sem veszek lakásba kutyát. Nagyon szeretem őket, mindig is volt kutya körülöttem, Anyáéknak most is van kettő, de a szüleim kertes házban laknak, én meg lakásban. Saját, tehát akkor hozhatnék kutyát, amikor akarok, de 4 fal közé nem szeretnék. Sokat utazunk a férjemmel együtt, rapszodikus a napirendünk, van, hogy hajnaltól késő estig nem vagyunk itthon, és állandóan megyünk. Persze, ha nagyon akarnánk, meg lehetne oldani, de minek szenvedtessem azt a szegény kutyát, ő is csak társas lény, igényekkel! A lányod már 17 éves. Miért nem vár addig, amíg elköltözik, és ha már olyan élete van, amit ő alakít, akkor szerezhet kutyát. Azért ez eg y10-15 éves elköteleződés. Továbbtanul? Mi a szándéka a kutyussal, ha meg is engeditek? Koliba, albérletbe nem fogják engedni; külföldön akar majd tanulni? Kankutyát vagy szukát szeretne? A kan, ha olyan, összepisil mindent (megjelöli a területét), a szuka meg tüzel. Ezt lakásban? Amíg kicsi, rág, sőt, van, amelyik utána is. Bizony láttam már fotókon a család kincsének nyomait a hipermodernül felújított lakásban az ajtón, a szekrényen...kb mindenen ami olyan anyagból volt, amit meg lehet rágni,hiszen, amíg a háziak dolgoztak, egyedül volt, így nem tudtak a sarkában lenni egész nap :) Az csak egy álomkép, hogy ha veszel neki játékot, majd azzal van el, azt rágicsálja. És ezek csak apróságok, amelyek egy kutyatartóval előfordulhatnak. Erre fel van készülve?

Ha nem akarok kutyát, nem számít, hogy a gyerek mennyit gyűjtött, mit tett érte, az én hazamba nem hoz kutyát.

Mellesleg az étel se ingyen van, az oltás se, orvos, hasonlók. ...