28-30 évesen van, aki még a szüleivel él? Elmondanád, hogy miért?

Miért néznének le ezért?

Egyébként anyagi szempontokból lakom a szüleimmel. Megspórolok kb havi 100 ezret. Nem elég indok?

Én még nem vagyok annyi(24 leszek idén), most elsőéves egyetemista vagyok. Egyébként 21 évesen kezdtem dolgozni, a sulit is munka mellett csinálom. Viszont így a fizetésem semmire se elég+jogsit is csinálom és anya besegít. Egyébként a költségek megoszlanak. A rezsi nagy részét anya fizeti(hiába az én pénzemből fizetem odaadja az árát). Viszont a bevásárlást azt én intézem. Szóval jól elvagyunk így. Van még a háznál egy kutya, vele is én foglalkozom, kaját is én veszem neki.

Eddig még nem kötöttek belém ez miatt, hogy 24 évesen anyámon élősködök, mert ez nem parazitizmus, hanem szimbiózis a mienk. Viszont van 1-2 olyan ismerősöm, aki szerint attól lesz valaki felnőtt, ha szüleitől külön él. Én nem érzem magam gyerekebbnek, mert otthon lakok(inkább azért mert 24 évesen 15-nek nézek ki és a mai 16-18 éves korosztály meg majdnem 2x annyinak).

A külön költözés akkor jön szóba, ha végzek az iskolával, ami 28-9 éves koromban fog bekövetkezni.

Otthon éltem ennyi idősen. 24 évesen végeztem az egyetemen, már 21 éves korom óta dolgoztam részmunkaidőben, kellett is, mert időközben az egyik szülőmet elbocsátották, nem jöttünk volna ki. Ugyanott maradtam diploma után, de nem sokkal később a válság miatt elbocsátottak. Nem találtam állást, közben a másik szülőm rákos lett, ápolni kellett, hát maradtam.

Nem, nem nézett le senki.

29 voltam, amikor végül elköltöztem.

Összetett oka van. A magyar munkahelyeken diplomával is hülyének szoktak nézni mivel nem alkalmaztam a kiskapukat ahogy ők vagy a politikusok. Munka mellett mindig ideges és kimerült voltam, nem volt időm semmire, magamra sem. És a pénzem kezelésére sem tudtam jól figyelni.

De a szüleimnek volt háztáji gazdasága amiben minden bioélelem megtermett két család számára is. Ha ott éltem és dolgoztam akkor maximálisan kiegyensúlyozott voltam, volt időm a saját életem építeni és volt időm mindenre. Nem volt ébresztőórám hanem akkor keltem mikor befejeztem az alvást. Az év bármely napján oda utaztam ahova akartam, szabadságot nem kellett kivennem mivel az év 365 napja szabadság volt. Közben két találmányon is dolgoztam. Ez teljesen elképzelhetetlen lett volna idegen munka mellett, mert ehhez "pihent agy" kell. A pénzem is automatikusan jól kezeltem, egyszerűen a kiegyensúlyozott gondolkodás miatt. Ezért komolyabb megtakarításom is összejött.

Külön élet kezdése? Az abból fog állni hogy folytatom azt amit eddig, szülők nélkül is.

Nem lenézni szoktak hanem megpukkadni a sárga irigységtől.

A szüleim évi 365 napot robotoltak a TSZ-ben, olyan munkahelyért ami soha nem is volt és nem is lett az övék. Így hát jól összebeszéltünk hogy én már ne kövessem el ugyanazt a hibát amit ők. És én már olyanon dolgoztam ami az enyém, örökölheti gyerekem, valamint a világ bármely részére magammal vihetem a tudást ha netán olyan helyre akarnák költözni ahol egész évben jó idő van. Ha visszatekintek eddigi életemre akkor legfeljebb azok az évek voltak elcseszettek amely időt idegen munkahelyeken való eltöltésre és mások elvárásainak való megfelelésre csesztem el. Az volt egyfajta tanulópénz.

Én 30 voltam amikor elköltöztem otthonról. Viszont egyetemistaként külön éltem 6 évet,saját háztartás (albérletben),dolgoztam is,lényegében nagyrészt magam tartottam el. Aztán mikor befejeztem az egyetemet,nem találtam rögtön munkát,anyagi okai voltak,hogy hazaköltöztem. Persze utána lett munkám,viszont párom nem volt, így sok okom nem volt különköltözni,főleg,hogy a családommal mindig jól kijöttünk, nem kellett "menekülnöm" otthonról.Nem szóltak bele a dolgaimba sem olyan mértékben, hogy kellemetlen lett volna. Spórolni is tudtam, az otthoni évek is hozzájárultak ahhoz,hogy már a saját otthonomban élek.

Nagyjából olyan 30 évesen már azért megvan az igénye az embernek arra,hogy önálló legyen szerintem. Egyébként nem néztek le soha amiatt,hogy a szüleimmel éltem.

Miért kéne "ancinak mosni rá"?

A selejt ember nem ott kezdődik, hogy valaki a szüleivel él.