fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Vannak olyanok köztetek,...

Vannak olyanok köztetek, akiknek elvárta (egyik, vagy mindkét) szülője, hogy a mini-másolatai legyetek?

Figyelt kérdés

Egyszerűen túl sokat kértek: fel kellett volna adnom azt, aki vagyok, a vágyaimat és a személyiségemet, amit nem tehettem meg.


Onnantól, hogy kiálltam magamért megvontak tőlem mindent: támogatást, szeretetet. Csak a látszat maradt fenn a kívülállók számára.


Van valaki, aki hasonlóképp járt?


2016. máj. 2. 20:44
 1/6 anonim ***** válasza:
100%
Tőlem is elvártak olyan dolgokat, ami nem én vagyok, hanem ők. A pályaválasztás volt ilyen. Felvettek arra a szakra amit ők akartak, 1 év után eldöntöttem, hogy ideje elkezdenem a saját életemet, mert nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy elpocsékoljam az éveimet, és olyan életet éljek, ami számomra nem élet. Egy évbe telt mire elfogadták, és megértették miért tettem, amit tettem. Abban az egy évben alig beszéltünk. Én már úgy éreztem soha nem lesz a régi a viszonyom velük, aztan egy családi összejövetel során sikerült megbeszélnünk az álláspontjainkat, és ma már azt vallják mindegy mit csinálok, csak boldog legyek. Nagyon örülök, hogy így alakult. Bízom benne, hogy nálatok is javítható még a helyzet, és vegül sikerül rendbehozni a dolgokat.
2016. máj. 2. 21:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
Miben nyilvánul meg, hogy elvontak tőled mindent? Pl?
2016. máj. 2. 21:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 A kérdező kommentje:

A helyzet mindenképp javítható, viszont évekig mást hittem, mint ami történt. Azt hittem, hogy rossz ember vagyok, mert gyermekkorom óta (miután felhagytam a másolatuk lenni) ezt hallottam tőlük magamról. A gyerek elhisz mindent a szüleinek.


Szóval... el kell fogadnom őket ilyennek. Büntettek olyan dolgok miatt, ami máshol teljesen természetes, vagy jó dolog. Pl. a sikereimért (komolyan)! Mert ez zavarhatta az önbecsülésüket.


Hogy miket vontak meg: figyelmet, dícséretet, próbálták elvenni a kedvem (és próbálják ma is) a területektől, amikben jó vagyok (nem is beszélek nekik a munkámról emiatt), és hazugságokat terjesztenek rólam (hogy az életem a lejtőn van, zakkant vagyok és hasonló dolgok). Nem rendes emberek, sajnos van, akinek ilyen szülő jut (attól, hogy valaki gyereket szül, nem lesz szent).

2016. máj. 2. 21:28
 4/6 anonim ***** válasza:
Ha nem is másolatot vártak, de hogy soha nem tudtak elfogadni, az biztos. A mai napig nem. Tisztességesen élek, soha nem ittam, soha nem dohányoztam, nem drogoztam, abszolút józanul dolgoztam, éltem az életemet. Volt egy tinikori "bukásom", amikor elköltöztem 1,5 évre, de aztán rendeződtem. Nem látják be, de az ő viselkedésük miatt mentem el, mert állandóan csesztettek, soha nem bíztak bennem, mindig másokhoz hasonlítottak. Soha nem éreztem, hogy szeretnek. Igy oda mentem, akinél azt éreztem, hogy szeret. Nem tudom, hogy ezt nem tudták e megbocsájtani, de mai napig nem okés a kapcsolat. Elvagyunk, ha segítenek, akkor sokszor felhánytorgatják, szerintük hallgatni kellett volna párválasztásban, és még ezer más. Ha dolgozom az a baj, amig nem dolgoztam az volt baj. EGyszóval sosem tudok a kedvükre tenni, de már rég nem is akarok. Nekik nem fontos az, hogy én mit érzek, hogy vagyok boldog, racionálisan gondolkoznak, szerintük úgy lenne jó, ahogy ők gondolják.
2016. máj. 2. 22:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim ***** válasza:

Kiskorom óta belém sulykolták, hogy tökéletes legyek és vigyem tovább a családi bizniszt. Egyetem vlasztása előtt álltam, és azon filóztam, hogy valóban ezt akarom-e.


Művészeti beállítottságú vagyok, van szépérzékem, stb. Beajánlottak egy csomó akadémiára, nyári kurzusra a tanáraim, de apukám szerint abból nem lehet megélni.


Mégis engedtem az akaratuknak, mert olyan lelkifurkát tudnak okozni, hogy az nem iagz...

Elkezdtem az egyetemet, a matekkal meggyűlt a bajom, és mivel legalább 10 másik ráépülő tárgyam vlt, így megakadtam. Passziváltattam, majd otthagytam. Így ugrott az egyetem és a művészsuli is...


Csalódást okoztam nekik és magamnak is. Most közmunkán vagyok egy múzeumban. Azt mondják, hogy próbáljam meg újra, de kizártnak tartom. Akkor inkább egy okj-s tanfolyam de abba nem mennek bele...


Próbálom magam összeszedni. A művészsuliba ha minden igaz újra felvételt nyertem, de még később derül ki, viszont azt az okj-s is el akarom végezni...


Sokan vannak ezzel így.. A környezetemben lévő emberek majdnem 80%-a a szüleivel választotta a szakokat, avgy nyomás alatt volt...


Az unokatesóim közül mind elvégzett egyetem előtt egy olyan szakot, amit a szüleik akartak és csak azután mehettek egyetemre ha akartak...

2016. máj. 3. 00:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 A kérdező kommentje:

Wow, az fix, hogy nem vagyok egyedül ezzel.


Az én szüleim azt akarják, ami nekik a legjobb (nem azt, ami nekem: hiába mondják ezt). Ami nekem a legjobb, az nekik lehet, hogy a legrosszabb: mert az akkorát beütne az öncsecsülésüknek, hogy rendesen rosszul lennének.

Azt akarják nekem, ami nekik a legjobb (és nekem úgy a legjobb, ha nem kell megbüntetniük a szabadságomért). De bakker felnőtt vagyok, és már nem függök tőlük. Két kis ember, aki pattog, és nem kell őket komolyan vennem többé. Az emberi jogokat nem sérthetik meg, és ezt ők is jól tudják.


Éljétek az életeteket, a sajátotokat, tegyétek azt, ami nektek a legjobb. Én ezt teszem. Köszönöm a válaszokat :)

2016. máj. 3. 22:27

Kapcsolódó kérdések:

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »
Családi kapcsolatok - Szülő-gyermek kapcsolat kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!