Szerintem nem jó ha egésznap otthon van, igazam van?

Hát, ezt nehéz eldönteni...egy biztos - tanácsot adhatsz neki, utána pedig majd eldöntik mit csinálnak. Ha konkrétan beleszólsz a dolgaiba és irányítani próbálod azzal csak az ellenkezőjét éred majd, mint amit szeretnél.

Kívülállóként nehéz rendesen átlátni a helyzetet, abban viszont talán nekik adok igazat, hogy jobb kevesebb pénzből élni, minthogy a kapcsolatuk menjen rá arra, hogy sosem találkoznak, mert minden hétvégén dolgozik.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy fel kell adni és otthon ülni, ha kitartóan keres egész biztos talál majd olyan munkát is, ami megfelel az igényeiknek. Nem muszáj a végzettsége alapján elehelyezkednie ha talál mást. Sőt, ha már úgyis otthon van akkor tanulhat is valamit, hogy több lehetősége legyen válogatni a munkák között.

Igazából az ő dolguk, de szerintem nem a legnyerőbb dolog egy kapcsolatban eltartottnak lenni.

Ha mindössze arról lenne szó, hogy ameddig neki megfelelőbb munkát nem talál, addig nem dolgozik, abban nem látok semmi kivetni valót. De ha arról, hogy gyakorlatilag háztartásbeli, eltartott legyen, és erre rendezkedjen be, annak számtalan hátulütője lehet.

Az, hogy nincs TB-je, érthető, hogy miért rázós dolog. De mi lesz vele, ha majd nyugdíjas lesz? Oké, hogy addig még rengeteg víz lefolyik a Dunán, és nem is biztos, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer élni fog akkor, de nem a legvidámabb dolog az életének utolsó pár évét nyomorban eltölteni.

Na meg mi van, ha egyszer véget ér a kapcsolat? Mi van, ha újra dolgoznia kell? Jól fog mutatni az önéletrajzában, hogy 10 éven át munkanélküli volt? Arról nem is beszélve, hogy ilyen esetben borzasztó nehéz visszarázódni a napi munkavégzésbe.

Na és mi lesz, ha netán a srác is munkanélküli lesz? Majd ketten nyomorognak egy segélyből?

Másrészt meg nem hat ez negatívan az önbecsülésére? Nem rossz érzés, hogy önmaga semmit nem fog elérni? Ez ráadásul kiszolgáltatottá is teszi őt a párjával szemben.

Igazat adok neked, a nem kereső fél idővel teljesen ki lesz szolgáltatva anyagilag a keresőnek. Minél több idő telik el így, annál nehezebb, és nem tudni mit hoz a jövő. Minden egyes elvesztett évvel tolódik ki és csökken a nyugdíj, hogy aztán 50 évesen elváljon az ember és ne legyen se munkaviszonya, se megtakarítása.

Már az se kellemes, ha az embernek zsebpénzt kell kérnie a párjától, ha venni akar valamit. Szerintem ez 2016-ban őrültség, bármennyit is keres a párja.

Teljesen igazad van, kérdező!

Anyagilag ki lesz szolgáltatva a párjának. És amelyik férfi ezt akarja, az sok esetben vissza és él utána a kiszolgáltatottságával!

Egyelőre ez egy szimpla együtt lakás. Nem házasok, nincs is tervbe véve (legalábbis nem írtad) és az sem, hogy közös gyereket akarnak. Lehet, hogy a következő veszekedés után a párja kidobja, ő meg ott áll minden jövedelem nélkül, ahol a part szakad.

Én a helyedben a következőt tanácsolnám a lányomnak:

Az állást fogadja el! Ha van állása, attól még keresgélhet jobbat, megfelelőbbet. Ha talált, akkor váltson.

Ha ez a munkarend összefügg a végzettségével, akkor megfontolandó a pályamódosítás. A vendéglátóiparban elég egyértelmű, hogy este és hétvégén van nagyüzem, nem hétfőtől péntekig nyolctól négyig. Erre nem gondolt a pályaválasztáskor?

Ha nem dolgozik, akkor mellesleg nem lesz TB-finanszírozott sem. Ha beteg lesz, baleset éri, mi lesz vele? Nem fog szolgálati éveket sem gyűjteni a nyugdíjhoz. Idős korukban egy nyugdíjól fognak élni? És ha párja hal meg előbb (feltéve, hogy életük végéig együtt lesznek, ami manapság eleve nem biztos), akkor párja halála után mehet koldulni az utcára. Valóban ezt akarja?

Én is ennyi idős vagyok, vendéglátásban dolgozom, párommal élek. Az elmúlt héten pl minden nap dolgoztam, vagy déltől 20-20:30ig vagyok beosztva, vagy reggel 7től 15ig. A barátom minden hétköznap dolgozik reggel 7kor elmegy, este 6-7 óra körül ér haza. Szombaton is maszekol általában, vasárnap van itthon. Én biztosan nem maradnék itthon, egyrészt az én fizetésemre is szükség van, másrészt úgyis egyedül ülnék itthon :) egy kapcsolat azért nem attól megy tönkre általában, mert mindkét fél dolgozik.

Ha a lányodnak nem tetszik a vendéglátós munkaidő, akkor keressen olyan munkát, amiben határozott munkaidő van, reggeltől délutánig, hétfőtől péntekig. Attól, hogy nem ez a végzettsége, találhat, én sem a szakmámban dolgozom, csak ilyen lehetőség volt éppen. Mindenképp dolgoznia kéne, hogy ne csak egy eltartott legyen.

az egy dolog hogy a pasi mit akar, de a lányod?!

mert hiába akarja a párja, hogy ne doglozzon, ha ő akar. ha meg amúgy sem akar...