Hogy mondjam el anyámnak, hogy elköltözök?

24 éves lány vagyok, anyám egyedül nevelt fel, "erején felül". Nemrég kiderült, hogy konkrétan az egész életemet végighazudta, apám ellen hangolt, és visszagondolva közel sem erején felül nevelt fel. Sokszor, ha csak egy ezresünk maradt hónap végén, abból is inkább cigit vett, mert "abból úgy se lehet semmit főzni". Kicsi koromban, amikor még mellette aludtam, úgy hozott oda pasit, hogy odafektette maga mellé a másik oldalra, és ott szexeltek mellettem, közel sem halkan... Vagy később, mikor már külön aludtam, akkor is ordítva a másik szobában. Akármit elmondtam neki bizalmasan, már kürtölte szét az egész családnak.

Nemrég viszont betelt a pohár: negyedik éve van egy élettársa, akit én első perctől kezdve rühellek, de mikor összejöttek, én az akkori barátomnál laktam, nem érdekelt különösebben. Aztán mi szakítottunk, haza kellett költöznöm, és szembesülnöm azzal, hogy nem volt téves az ellenszenv, ez az ember gusztustalan. Nem pucolja le maga után a vécét, csámcsog, böfög, fingik, evés helyett kb. zabál, bunkó, homofób, rasszista, és elsősorban buta, mint a sárga föld. Ráadásul "nem alkoholista" (anyám szerint, szerintem az), de a napi kis sör+rövidnek meg kell lenni, plusz időnként úgy lerészegedik, hogy ordít, esik-kel, meg nem emlékszik, mit csinál és mond. Egy ilyen alkalommal megrángatta anyámat nemrég, és ordítva közölte vele, hogy válasszon, vagy ő, vagy én. Anyám engem választott (hittem ezt akkor...), és hazaköltöztünk (a pasinál laktunk, de van egy saját házunk, ez egy hosszú, és a sztori szempontjából lényegtelen történet). Akkor elmondtam anyámnak, hogy gyűlölöm ezt az embert első perctől kezdve, és innentől a továbbiakban nem vagyok hajlandó egy légtérben tartózkodni se vele, nem hogy lakni. Ehhez képest két héten belül kibékültek és a pasi már itt lakik nálunk... 1-2 hónapot kértem anyámtól, mielőtt idehozza, hogy összeszedjem magam anyagilag (nemrég még munkanélküli voltam) és el tudjak menni, de nem kaptam annyit se.

Most úgy néz ki, találtam egy lakást, ráadásul abban a városban, ahová mindig is szerettem volna költözni (a munkahelyem is ott van), ami megfizethető, és ki is fogom venni. Viszont ha csak felhozom a témát, hogy el akarok menni, anyám kiveri a mártírhisztit, hogy mert ő milyen sz@r anya volt, hogy inkább egy vadidegennek segítek, mint neki... Egyszerűen belefáradtam már a hülyeségébe, unom a magyarázkodást, csak szeretnék végre nyugodtan élni. Hogyan közöljem vele, hogy elmegyek úgy, hogy az a lehető legkevesebb hisztivel járjon?