Szeretnék elmenni egy pszichológushoz, de a szüleim nem vesznek komolyan. Mit tehetnék?

Az egyik problémám az,hogy volt egy év ami számomra az eddigi legrosszabb évnek tudható be,és azok legfőbb eseményei folyamatosan lejátszódnak a fejemben,a képzeletemben.

Teljesen hirtelen pillanatban.

Nevetek egy társaságban,aztán csak elárasztanak a rossz emlékek és már a sírás kerülget,elmegy mindentől a kedvem.

Már unom,hogy folyton előjön,nem akarok rá gondolni,de valamiért mégis akaratlanul eszembe jutnak,minthogyha újra élném az egészet.

A másik pedig a rendrakás,hogy folyamatosan igazgatok mindent,mindennek szépnek kell lennie,egyenesnek,és már annyira unom,hogy nem tudok egy helyben ülni,mert folyamatosan figyelek minden kis apró tárgyat,hogy ez jól van-e itt,ez nem egyenes..

És még vannak azok a gondolatok,hogy példa:múltkor vizet főztem,és éreztem,hogy a forró vízbe én belefogom tenni az egyik ujjam,és beleraktam,de ugyanígy vagyok a hajvasalóval/vasalóval.Érzem,hogy megfogom vele magam égetni,és megteszem,holott nem akarom,de megteszem,mert úgy érzem,hogy meg kell tennem.

Oké,lehet ehhez nem kell pszichológus,de akkor meg hogy szokjak le ezekről a dolgokról?Vagy mit tegyek egyáltalán?