Miért viselkedik így velem az anyám? Szerintetek igaza van?

Régebben állandóan beszólogatott, hogy milyen kövér vagyok, így soha nem lesz barátom, erre most mikor elkezdtem fogyókúrázni, azért szólogat be. Ma meglátta, hogy megmérem magam a mérlegen, erre ordibálni kezdett velem, hogy milyen idióta vagyok és a család többi részével csak röhögnek rajtam, hogy tömöm a pofámba ezeket a teljes kiőrlésű kenyereket meg salátákat, aztán méricskélem magam, hogy mennyit nőtt a 3,14csám.

Akármit csinálok neki, semmi sem jó, azért is mindig veszekszik velem, mert 3 naponta hajat kell mosnom. Már kipróbáltam mindenféle csalános meg bojtorjános meg kénes samponokat, de semelyiktől nem zsírosodott kevésbé a hajam. Szóval 3 naponta kénytelen vagyok megmosni és amikor hajmosás után meglát turbánnal a fejemen, azért kiabál velem, mert szerinte ettől zsírosodik ilyen hamar a hajam, hogy ilyen gyakran hajat mosok. Amikor meg mondom, hogy muszáj hajat mosnom, mert nem fogok zsíros hajjal elmenni az iskolába, azt mondja, hogy mossam meg minden nap, annál egészségesebb dolog nincs is, mikor valaki minden nap hajat mos..Szóval még saját magának is képes ellentmondani, csak hogy belém köthessen.

Vagy mondjuk amikor én mondani akarok neki valamit, mindig minden szavam után így rám kiált, hogy "A lényeget mondjad már!!" És emiatt kb semmit nem birok neki elmondani, mert ha az iskolában mondanak valamit, hazajövök és elkezdem neki mondani, hogy "Az iskolában-" erre megint felordít, hogy "Mondjad már a lényeget, miért kell fél óráig beszélni valamiről, a lényeget mondjad!!!!!!" Közbe még egy db k baszott szót ejtettem ki a számon. Erre mondanám tovább, hogy "Az iskolában azt mondták...", erre megint elordibálja ugyanazt. A végére már inkább el se mondom, hanem elmegyek, akkor meg azért üvöltözik nekem fél óráig, hogy ha már elkezdtem valamit, akkor mondjam el, meg hogy miért nem fogadom el a kritikát. Már nem azért, de ez mitől kritika, hogy egy qrva mondatot nem lehet hozzá szólni, mert minden egyes szó után rám ordibál, hogy a lényeget mondjam?

Ezen kívül folyamatosan megaláz mások előtt, amikor megyünk valahová, hangosan megkérdezi tőlem, mint valami 4 évestől, hogy "Köszöntél???"...Meg mondjuk találkozunk valakivel az utcán, erre mondja nekem fennhangon, hogy "Kérdezd már meg XY-tól ezt meg azt!". Mintha neki nem lenne szája vagy nem is tudom. Meg a másik ember ilyenkor tök nyomoréknak gondolhat, hogy az anyám mondja meg, mit kérdezzek, meg ilyenek..

Valamint élvezi, ha más rosszul érzi magát, nekem állandóan olyanokat mond, hogy mondjuk a rokonok, akik itt voltak, vagy a szomszéd, vagy a munkatársai, vagy bárki, aki látott, utána odament hozzá megkérdezni, hogy beteg vagyok-e (mondjuk az előző bekezdésben leírtak után nem is csodálnám), meg röhögnek rajtam és hogy ez neki mekkora szégyen, hogy ilyen idióta gyereke van, mint én és el akar vinni pszichiáterhez, hogy megmondják, tényleg szellemi fogyatékos vagyok.

Az apám is hallja/látja ezeket, de nem szól semmit olyankor. Amikor négyszemközt megkérdezem tőle, hogy szerinte is igaz-e, amit az anyám mond rólam, attól függ, hogy mit mond, hogy épp milyen kedve van, ha jó, akkor mondja, hogy dehogy is, ne foglalkozzak vele, ez mindenkibe beleköt, ha meg épp valami baja van, ő is veszekszik velem, hogy igaza van anyámnak, ő csak jót akar nekem, miért nem hallgatok rá sohasem, meg ilyesmik.

Tudom, hogy hülyén hangzik, de már úgy érzem, ebben a családban senkiben sem bízhatok és egyre nehezebb elhinnem, hogy normális vagyok...Szerintetek is igaza van, amikor lefogyatékosoz? És miét ilyen rosszindulatú velem? 18/L