Mit tennél, ha a kamaszkorú gyereked megszökne otthonról?

Inkább korábban tudatosítanám benne, hogy nem csapnám agyon...

Mivel olyan probléma miatt lép le, amiért nem csapnám agyon, így valószínűleg nem is érteném miért lépett le, tehát egyből a rendőrséghez fordulnék és rettegnék mi történt vele. Ha tudnám, hogy van valami baja, ami miatt agyoncsapnám legszívesebben, akkor is a rendőrséghez fordulnék, de talán egy egészen picit több időt töltenék azzal, hogy a telefonját/ismerősei telefonját bombázom sms-ekkel, hogy hol van és inkább jöjjön haza és megtudjuk beszélni..Egyébként nehéz ebbe bele gondolni. Bármilyen indokkal/indok nélkül tűnik el a gyerekem pánikba esnék.

Ugy nevelnem, hogy ne jusson el odaig, hogy megkelljen szoknie!!

Az a szülő, aki nem veszi észre, ha bukásra áll a gyerek, meg is érdemli, hogy kicsit pánikolhasson az eltűnés miatt.

Például megkeresném.

Elméleti kérdésre gyakorlati válasz: mélyen magamba szállnék, mert kénytelen lennék rádöbbenni, hogy a saját gyerekem tart és fél tőlem, holott nekem kellene az elsődleges személynek lennem, akivel bizalmas és akire számíthat, akitől segítséget kérhet és akitől sem tartania, sem félnie nem kell. Valamit tehát nagyon elhibáztam és ezért a felelősség kizárólag engem terhel.

Hívnám a rendőrséget, aztán ha hazajönne keresnék neki egy gyengébb iskolát, ahol szakmát tanulhat, mert valószínűleg rosszul mértem fel a képességeit mikor a továbbtanulásról volt szó. Egyébként meg az e napló korában létezik még olyan hogy egy szülő ne tudja a gyereke jegyeit?

konditermet csinálnék a szobájából

Vérdíjat tűznék ki a fejére.

taknyon vágnám